Pilinszky János sorozat

Pilinszky János Pilinszky János, Nágel Kornél, Turek Miklós, Kosbor, Versszínház, tusrajz, Pilinszky János, Nágel Kornél, Turek Miklós, Kosbor, Versszínház, tusrajz, Pilinszky János, Nágel Kornél, Turek Miklós, Kosbor, Versszínház, tusrajz, Pilinszky János, Nágel Kornél, Turek Miklós, Kosbor, Versszínház, tusrajz, - A Pilinszky-sorozatot 2010 nyarán készítettem.

A sorozat megelőző vázlatai már 2003-ban elkészültek, ezeket kicsit átdolgozva, az Apokrif egyes részeihez és Fabula esetében fel is használtam.

Az elkészítése során véletlenül fedeztem fel ismét, hogy Pilinszky 1921-ben született és 1981-ben hunyt el.
2011-ben emlékezhettünk születésének és halálának évfordulójára egyaránt.
Valamint nem vettem sokáig észre a kerek évfordulókat, 2011-ben lettem én is 30 éves.
Ezt 30 képpel „ünnepeltem” meg, és az anyagot a 30 éve(m), 30 képe(m) címmel mutattam be először a tatai Pálma Vendégházban és utána Budapesten a Magyar Kultúra Alapítvány székházában.

E munka során ismerkedtem meg a tatai Égi kávéház együttessel honlapjuk, akik kiváló Pilinszky János és József Attila verseket zenésítettek meg, így sok alkalommal az ő zenéjük vezette be a kiállításomat.

Ezt az emlékezés-sorozatot vittük tovább alkotó barátaimmal, a budapesti Gödör klub színpadán 2011. októberében Turek Miklós színművésszel és a Kosbor együttessel, Földes „Hobo” Lászlóval és Szabó Balázs és bandájával idéztük meg Pilinszky szellemét a Pilinszky-fesztivál keretében .

Webshopunkban a kapcsolódó képek és cd-k megvásárolhatók!

Pilinszky János vers-illusztrációk

Pilinszky János versszínház

Radnóti Miklós, Turek Miklós, Nágel Kornél, Versszínház Radnóti Miklós, Turek Miklós, Nágel Kornél, VersszínházFaludy György, Turek Miklós, Nágel Kornél, VersszínházFaludy György, Turek Miklós, Nágel Kornél, VersszínházPilinszky János, Turek Miklós, Gödör klub, Kosbor trió,  Nágel KornélPilinszky János, Turek Miklós, Gödör klub, Kosbor trió,  Nágel KornélPilinszky János, Turek Miklós, Gödör klub, Kosbor trió,  Nágel Kornél Kosbor trió és Turek Miklós verszenei előadása Pilinszky János műveiből
„Kikönyöklök a szeles csillagokra” - Nágel Kornél grafikusművész tusrajzai

A Faludy és Radnóti estek után Miklós Petőfi Sándor életét dolgozta fel, én pedig Pilinszky János születésének 90. évfordulójára készülve, az ő életművével kezdtem el foglalkozni.

A Kosbor triónak akkor már megjelent Pilinszky János albuma, és ők is sok helyen koncerteztek ezzel a kiváló anyaggal.
Ők kérték fel Miklóst, hogy közreműködő színészként a zenék között tolmácsolja Pilinszky János verseit.

Miklós pedig engem hívott, hogy ahol arra fogadóképes hely van, ott együtt mutassuk be a Pilinszky-sorozatomat is.

Ennek az első közös megjelenése az egykori Gödör klubban volt 2011. októberében, ahol a Pilinszky fesztivált rendeztük meg közösen. Ezen az fesztiválon Pilinszky estjét bemutatta továbbá Földes László Hobó és Szabó Balázs és bandája is.

A Kosbor trió és Turek Miklós estje kiállítással, illetve egyéni előadásként is megrendelhető az alábbi linkeken:

Pilinszky János előadás
Facebook

Pilinszky János események, kiállítások, megnyitók

  • NAPLÓBEJEGYZÉS (A Pilinszky sorozatról - Új tartalmakkal minden héten) 2012.06.20

    Pilinszky János, Otthon, könyv, vers, Apokrif, Karamazov, Isten, Fabula, farkas Pilinszky János, Otthon, könyv, vers, Apokrif, Karamazov, Isten, Fabula, farkasPilinszky János, Otthon, könyv, vers, ApokrifPilinszky János, Otthon, könyv, vers, Apokrif, Móser ZoltánPilinszky János, Otthon, könyv, vers, Apokrif, Karamazov, IstenPilinszky János, Otthon, könyv, vers, Apokrif, Kocsis Zoltán, Csengery AdriennePilinszky János, Turek Miklós, Kosbor, Versszínház, tusrajz,portré, FabulaPilinszky János, Otthon, könyv, vers, Apokrif, esernyő, fotóPilinszky János, Otthon, könyv, vers, Apokrif, Aushwitz, fotó, öregasszony Pilinszky-sorozat.
    2010 nyara.

    A sorozat verseit már régen kiválogattam.
    Nem mérlegeltem, ami „szólt” hozzám és régóta bennem volt, azok belekerültek.
    Először  50 képet terveztem, de ez mindig úgyis kevesebb lesz a végére.

    Két okból nem kerül bele kép a kész sorozatba:
    Ha drasztikusan át kell alakítanom, mert a hangulatába nem fér bele, vagy ha elkészült és nem éreztem jól magam a készítése során. Az utóbb amiatt fontos, mert ha volt valami rossz érzésem közben, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy „föntről” szól a költő, és nem értettem meg igazából a verset.
    Én néha nem veszem ezt észre, csak utólag, de a látogatók egyből kiszúrják az ilyen képeket.

    Vázlatfüzetben a versek kézzel kiírva, az Apokrif esetében versszakonként. 
    Ez a teljes „beengedés” része a verseknek, számomra fontos, hogy egyszer le legyen írva.
    Mellette kinyomtatva szintén az összes mű, ez pedig a vázlatokhoz kell.
    Szövegértés, bevillanó képek leírása-rajzolása ide, gondolatok, képtervek jegyzete.
    Ez onnantól fogva nálam volt, pár ötlet, módosítás  jött utazás, telefonálás közben, teljesen váratlanul néha.

    Két héttel a kezdés előtt egyik este érdekes és egyben kicsit félelmetes dolog történt:  olvastam és gondolkodtam,  a versek már a fejemben voltak, de sokhoz egyáltalán nem volt meg a kép, csak az, hogy meg akarom csinálni.
    Pont nézegettem egy szép árnyékot a sarokban és akkor először lassan, majd egyre felgyorsulva villantak be képek a versekhez.
    A Pilinszky-megnyitón erről meséltem.

    Volt a közelben papír és címszavakban le tudtam gyorsan szinte mindet írni, hogy mik is voltak ezek.
    A jelenleg meglévő 30 kép nagy része ennek az estének a felvillanó képeiből születtek.  
    Utána olyan érzés volt, mintha csak egyedül én lennék itt a világon. Sötét és csönd lett.
    Talán előre meghatározta a további napok hangulatát.

    A kezdést nem előzte meg lázas készülődés. Reggel bementem papírt venni, minden egyéb volt otthon.
    Mivel ritkán szoktam vázlatokat készíteni, így furcsa érzés volt, de itt nem mertem egyből nekiállni a gondolatokat megrajzolni.
    Úgy terveztem, hogy napi egy kép készüljön el és ha marad idő, akkor a következő versen tudtam még lefekvés előtt gondolkodni.
     
    A napok a cégnél a szokásos módon folytak: tárgyalások, telefonok, érdeklődők, köztes időben pedig az esték előkészítéséhez rajzok, megjegyzések írása. Zsolt pont Iránban volt, így egyedül voltam az irodában, Dóri pedig Japánban, így otthon is.

    Munka napközben, otthon csendes esték, néha  gyertyák, antennán vércsepár, pár beszálló fátyolka, Pilinszky és én.

    (Folytatás következik az akkori naplórészletekkel...)
     
    A következő 30 vers, ami jelenleg is készül:
    (Az első 8 vers illusztrációja hamarosan felkerül ide is)

    Azt hiszem

    Azt hiszem, hogy szeretlek;
    lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
    De láthatod, az istenek,
    a por, meg az idő
    mégis oly súlyos buckákat emel
    közéd-közém,
    hogy olykor elfog a
    szeretet tériszonya és
    kicsinyes aggodalma.

    Ilyenkor ágyba bújva félek,
    mint a természet éjfél idején,
    hangtalanúl és jelzés nélkűl.

    Azután
    újra hiszem, hogy összetartozunk,
    hogy kezemet kezedbe tettem.

    Egy szép napon

    Mindíg az elhányt bádogkanalat,
    a nyomorúság lim-lom tájait kerestem,
    remélve, hogy egy szép napon
    elönt a sírás, visszafogad szeliden
    a régi udvar, otthonunk
    borostyán csöndje, susogása.

    Mindíg,
    mindíg is hazavágytam.

    Majd elnézem

    Majd elnézem ahogy a víz csorog,
    a tétova és gyöngéd utakat,
    a fájdalom és véletlen közös
    betűvetését, hosszú-hosszú rajzait -
    halott köveken, élő arcokon -

    elnézem őket, mielőtt
    a feledést kiérdemelném.

    Bűn és bűnhődés

    Sheryl Suttonnak

    A befalazott képzelet
    még egyre ismételgeti -

    A pillanat villanyszék trónusán
    még ott az arc,
    sziklába mártott nyakszirt,
    gyönyörü kéz -
    pórusos jelenléted.

    Még tart a nyár.

    Ereszd le jogarod, királynő.

    Örökmozgó

    A világbank elektromos szivében
    az örökmozgó föl-lejár,
    mint egy tükör,
    mint egy koporsó,
    mozgókép, vitrin, üveghintó,
    akár egy óriási mécses,
    holtfáradt, óriás kisértet.

    Metronóm

    Mérd az időt,
    de ne a mi időnket,
    a szálkák mozdulatlan jelenét,
    a fölvonóhíd fokait,
    a téli vesztőhely havát,
    ösvények és tisztások csöndjét,
    a töredék foglalatában
    az Atyaisten igéretét.

    Vacsora

    Ismeritek a megteritett asztalt,
    "a kihűlt tálak közeit",
    jól tudjátok mindannyian a leckét,
    mire gyűltetek össze hát?

    Intelem

    Ne a lélekzetvételt. A zihálást.
    Ne a nászasztalt. A lehulló
    maradékot, hideget, árnyakat.
    Ne a mozdulatot. A kapkodást.
    A kampó csöndjét, azt jegyezd.

    Arra figyelj, amire városod,
    az örök város máig is figyel:
    tornyaival, tetőivel,
    élő és halott polgáraival.

    Akkor talán még napjaidban
    hírül adhatod azt, miről
    hírt adnod itt egyedűl érdemes.

    Írnok,
    akkor talán nem jártál itt hiába.

    Egy titok margójára

    Takard le jól, mit elkövettél,
    és élj utána szabadon, akár
    egy sikeres merénylő. Tetted
    kendő alatt, nélküled is megél,
    majd túlnő rajtad, meghalad,
    alig először, később azután
    gyereksirásként, mint a végitélet,
    mikor a bárány elkiáltja magát.

    Hasonlat

    Kulcs elkallódni,
    zár bezárúlni,
    cipő megállni,
    amennyire csak számok tudnak valakit
    kézreadni és idegenné tenni,
    olyan mély a mi elhagyatottságunk.

    Van Gogh imája

    Csatavesztés a földeken.
    Honfoglalás a levegőben.
    Madarak, nap és megint madarak.
    Estére mi marad belőlem?

    Estére csak a lámpasor,
    a sárga vályogfal ragyog,
    s a kert alól, a fákon át,
    mint gyertyasor, az ablakok;

    hol én is laktam, s nem lakom,
    a ház, hol éltem, és nem élek,
    a tető, amely betakart.
    Istenem, betakartál régen.

    Minden lélekzetvétel

    Minden lélekzetvétel megsebez,
    és leterít valahány szívverés.
    Különös, hogy a tenger halhatatlan,
    holott minden hulláma végitélet.

    Hogyan is igazítja sorsát,
    az öröklétet, Isten, a teremtés
    mindörökre veszendő mezejében?

    Mint a füvek lemondó élete,
    mint a halandók egy-egy szívütése,
    olyan lehet végülis a dicsőség,
    Isten nyugalmas boldogsága.

    Találkozások

    Szilágyi Júliának

    Hányféle találkozás, Istenem,
    együttlét, különválás, búcsuzás!
    Hullám hullámmal, virág a virágtól
    szélcsendben, szélben
    mozdúlva, mozdulatlanúl
    hány és hányféle színeváltozás,
    a múlandó s a múlhatatlan
    hányféle helycseréje!

    Címerem

    A kegyelem és öröm együtt ért
    azzal, amit nyomoruságnak
    neveznek általában.

    Szög és olaj lehetne címerem,
    mit írhatnék azonban szövegéül?

    Talán azt, hogy mindent megértek,
    felhők futását és disznók fejét
    rálapúlva a préskemény palánkra.

    De ez is mit jelent?
    Nekünk magunknak muszáj végül is
    a présbe kényszerűlnünk Befejeznünk
    a mondatot.

    Marhabélyeg

    1

    Nincs az a marhabélyeg,
    mit meg ne érdemelnék.

    Jó lesz átlépnem a halál
    fehérre meszelt küszöbét.

    Minden jó, amit megérdemeltünk.

    2

    A világ tenyerébe kalapált szeg,
    holtsápadt,
    csurom vér vagyok.


    Milyen felemás

    Milyen felemás érzések közt élünk,
    milyen sokféle vonzások között,
    pedig zuhanunk, mint a kő
    egyenesen és egyértelmüen.

    Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
    hálójában evickélünk, pedig
    napra kellene teregetnünk
    mindazt, mi rejteni való.

    Milyen
    megkésve értjük meg, hogy a
    szemek homálya pontosabb lehet
    a lámpafénynél, és milyen
    későn látjuk meg a világ
    örökös térdreroskadását

    Mégis nehéz

    Anya, anya
    ebben a sivatagban,
    mért hagytál itt, ebben a sivatagban?

    Mért hagytál itt, hol minden oly kietlen,
    és mindent mégis oly kiváncsian
    szemlélgetek?
                      Tudod, hogy hány kisértés,
    a semmi és üresség késdobáló
    hány és hány pokla leskel itt reám?

    Persze, a ruhák fodrát leeresztik,
    a kelme megfakúl, s a fű
    beteríti az utakat.

    Persze, persze, a feledés, az elmulás -
    de hol is hagytam abba? -
    mégis élek,
    mégis nehéz, anya, mégis nehéz.

    József Attila

    Katonája a mindenségnek,
    bakája a nyomoruságnak,
    teszünk azzal valamit is,
    hogy a füvek zöldellő erejébe
    visszahelyezzük a halottat?

    Igen, a lomb

    Igen, a lomb ragyog,
    a lomb tovább ragyog,
    és te úgy függsz e televény
    előterében, akár egy gyümölcs.

    Holott ember vagy, holott ember voltál,
    útszéli Isten.

    Meghatározás

    Féregnek lenni mit jelent?
    Vágyakozni egy tekintetre,
    egy olyan hosszú, nyílt szembesülésre,
    ahogy csak Isten nézi önmagát,
    erre vágyni, egyedül erre,
    és ugyanakkor üveges szemekkel
    belefuródni abba, ami nincs,
    beszorúlva a semmi és
    valamiféle utánzat közé.

    Fohász

    Égő szoba,
    tükör, kemence,
    fölmutatott gyönyörü vasgolyó,
    szeplős tökély,
    világszép sántikáló lányok,
    ragyogjatok, ragyogjatok!
    Betűk, sorok
    Megérdemelné a békés halált
    minden írnok, aki az éjszakában
    tollat fog és papír fölé hajol.

    Sztavrogin visszatér

    "Nem gondoltak a rózsakertre,
    és elkövették, amit nem szabad.

    Ezentúl üldözöttek lesznek
    és magányosak, mint egy lepkegyűjtő.
    Üveg alá kerűlnek valahányan.

    Üveg alatt, tűhegyre szúrva
    ragyog, ragyog a lepketábor.
    Önök ragyognak, uraim.

    Félek. Kérem a köpenyem."

    Egy fénykép hátlapjára

    Görbülten megyek, bizonytalanúl.
    A másik kéz mindössze három éves.
    Egy nyolcvan éves kéz s egy három éves.
    Fogjuk egymást. Erősen fogjuk egymást.

    Öröklét

    A fésű meghalt a hajadban,
    simogatásom is megállt.
    Kiveszem a fésűt kezedből.
    Mindennek vége. Karonfogva ülünk.

    Zsoltár

    Aki több napos éhezés után
    kenyérre gondol:
    valódi kenyérre gondol.

    Aki egy kínzókamra mélyén
    gyengédségre áhítozik:
    valódi gyengédségre vágyik.

    S aki egy vánkosra borulva
    nem érzi magát egyedül:
    valóban nincsen egyedül.

    Kegyelem

    Bogarak szántják a sötétet
    és csillagok az éjszakát.
    Van időnk hosszan üldögélni
    az asztalon pihenő lámpafényben.
    Megadatott a kegyelem:
    miközben minden áll és hallgat,
    egyedül az öröklét működik.

    Átváltozás

    Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
    Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
    Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
    Halandóból így lettem halhatatlan.

    A lator sóhaja

    Együtt leszünk, együtt ma még,
    ahogy együtt lógunk a kínban,
    együtt a megígért hazában,
    halálunkban, a paradicsomban.

    Pilátus

    Kemény vagy, hivatalból.
    Elitélsz, hivatalból.
    Rámnézel, hivatalból.

    Rádnézek mindörökre -
    rádnézek mindhiába.

    Itt állok mindörökre -
    itt állok mindhiába.

    Fölmentelek mindörökre.


     

  • Budapest, Gödör Klub (Nágel Kornél) 2011.10.06

    Gödör klub, Pilinszky János, Hobo, Turek Miklós, Nágel Kornél Gödör klub, Pilinszky János, Hobo, Turek Miklós, Nágel KornélPilinszky János, Turek Miklós, Gödör klub, Kosbor trió,  Nágel KornélPilinszky János, Turek Miklós, Gödör klub, Kosbor trió,  Nágel Kornél- Kedves Pilinszky János, kedves barátom!

    Megígértem, hogy írok, ha kész lettem a közös munkánkkal. Most, hogy már nem vagy esténként nálam, így már én is csak emlékezni tudok rád. Jó volt, hogy néha meglátogattál és 1-1 vonalat te fejeztél be a készülő képemen. Hidd el, ezek lettek a legjobb részetek! Tudod, hisz meséltem és mutattam, hogy már kortársaidat is illusztráltam előtted, de őket sosem a teljes csönd állapotában tettem. József Attilához, Faludyhoz, Máraihoz, Radnótihoz találtam zenét, viszont verseidnél jobb volt néha inged suhogását és óvatos lépteidet zeneként hallgatni.

    Tudod, hisz együtt nevettünk azon, hogy akkor kezdtem el, amikor teljesen megértettem a plakátok magányát és azt, hogy néha milyen üres is tud lenni a világ. Azok a napok kicsit nehezek voltak, és a napi rutin, sikerek és néha csalódások után a lakás ajtaját bezárva, a külvilágot nem beengedve, új emberként ültem asztalhoz. Sokszor már vártál, és így az alkotó percek jobban teltek. Te leültél, néha elidőztél a könyvespolcomnál, kérdezgettél a falamon lévő képekről( igen, nálam is személyes történetei vannak), néha meglocsoltad virágaimat és sokszor tűnődve, néha ülve is elaludtál.

    Tudod, hogy sokáig nem is mertem arra gondolni, hogy képek készüljenek verseidhez, nem tudtam úgy olvasni őket és érezni, hogy ezekhez bármit is hozzá lehet tenni. Aztán egy hasonló hangulatú este során elkezdtek megrohanni a képek. Soha nem történt még ilyen azelőtt. Úgy tudod ezt elképzelni, mintha egy múzeumban motorral száguldanál végig. Nem is tudtam felfogni minden részletet, csak kézzel tudtam a leendő témákat leírni, hogy mik is voltak a felvillanások.

    Ezek után áldott és csendes esték követték egymást, miközben soraid és a készülő kép volt előttem. A tetőtérben néha csak pár gyertya égett, a csillagok alatt viszont már csak ketten voltunk. Nem is oly rég, 30 éve tértél haza és én pont 10 évesen hallottam először Hobo Vadászat albumán a Négysorost. 20 éve. Akkor természetesen nem értettem, de éreztem, hogy fontos sorok ezek és talán ez volt az első vers, amit magamtól és nem kényszerből tanultam meg. Pont 5 éve egy hasonló őszi napon, mikor a Faludy-sorozaton dolgoztam, ígéretet tettem a Farkasréti temetőben, mikor véletlenül megtaláltam sírodat, hogy egyszer közösen állok ki Veled együtt, értő és érző emberek elé. Hát kedves barátom, jó, hogy itt is velünk vagy ma este!

    Egy alkotói folyamatnak vége, de nem ért el a befejezett munka utáni űr. Nem végeztünk még!

    Hisz annyi téma, befejezetlen beszélgetés, tanítás és közös élmény vár még ránk, és annyi mindent meséltél magadról, hogy nem szállhatsz haza örökre. Nem tudtuk megfejteni azt, ami idelent nehéz volt, hogy vágyaid, szerelmeid csorbák, betejesítetlenek maradtak. Hidd el, mindenki tudta, hisz látták, hogy csak adni akartál, de sokszor nem kaptál vissza semmit. Zárt kapukon kopogtattál csak, vastag kesztyűben, tele tapintattal, holott ordítanod kellett volna. Viszont megtetted ezt versben, de közben démonok kísértettek meg mert magadban harcoltál, őröltek egyre és végül legyőztek. Mi meg itt maradtunk, sok ezerértelmű soroddal és próbálunk eligazodni életünkben, néha hozzád hasonló magányban.

    Persze most tiltakoznál, hogy a közönség előtt Rólad beszéljek, nem is ezt teszem, inkább csak köszönöm:
    • Azt, hogy megtudtam tőled, hogy sosem vagyunk egyedül, ha a Te soraid beleégtek a lelkünkbe.
    • Azt, hogy a Teremtő nem a külsőségekben mutatja magát, hanem egy öregasszony megtört kezében is Isteni bizonyosság van.
    • Azt, hogy egy érzés, egy ölelés, egy jó beszélgetés, egy jó előadás, egy szép este, egy kép elkészítése is lehet ima.
    • Azt, hogy aki elment, nem örökre hagyott itt, csak máshonnan néz minket és halhatatlanul szeret.

    Köszönöm:
    • A tiszta szívű farkast: akitől én is szelídebb lettem
    • A Szeles csillagokat: hogy tudom már, hogy kellő magasságból mindenki csak egy pont
    • A Szögeket: hogy emlékezzünk a méltatlan és igazságtalan tettekre
    • A kockacsendet: hogy nem félelmetes a bensőnk csendje
    • A trapézt és a korlátot: Hogy tudom, hogy mások miatt élünk és nem magunkért
    • A felrázó pár sorodat: Hogy csak halogatás a közös ágyon a külön párna
    • A téli ég új értelmét: hogy nincs kedvem már nem őszintén élni

    Nem mondom, hogy Isten áldjon, mert a te esetedben ez most furcsán hangzana. Remélem megtaláltad odafent a válaszokat, és elmúltak a kétségeid és végre boldog vagy.

    Most már rajtunk a sor! Tekints le néha ránk, én pedig bármikor szívesen látlak!

    Szeretettel: K

    Nágel Kornél
    Gödör Klub
    Budapest
    2011. október 06.

  • MKA (30 éve(m), 30 képe(m)- Magyar Kultúra Alapítvány ) 2011.04.07

    Pilinszky János, Turek Miklós, Magyar Kultúra Alapítvány, Bába Szilvia, Nágel Kornél Pilinszky János, Turek Miklós, Magyar Kultúra Alapítvány, Bába Szilvia, Nágel KornélPilinszky János, Turek Miklós, Magyar Kultúra Alapítvány, Bába Szilvia, Nágel Kornél „Pilinszky János 1921-ben született és kerek 30 éve hunyt el.
     E két időpont egy évben ad lehetőséget, hogy emlékezzünk életművére. Azt az „angyali hangot” hallhatjuk és láthatjuk, amely a magyar irodalomban csak egyszer szólalt meg, és a sebészi pontosságú sorok, melyeket ránk hagyott, sokunk szívébe és tudatába fészkelte bele magát.
    Minden művén áthat a sugalmazott égi hang, és az a közvetítő szerep, ami rá hárult, lassan felemésztette saját magát is, ezért tért haza Teremtőjéhez alig 60 évesen.
    E kivételes életmű előtt fejezi ki hódolatát Nágel Kornél grafikusművész e sorozatával. A kiállítás 30 darab tusrajzon, és a műveket ihlette verseken keresztül mutatja be Pilinszky világát, vívódásait, nem e világi lényét. A címben található utalás a képekre, a Pilinszky-évfordulóra és az alkotó korára egyaránt utal, amely csak a sorozat megszületése után tudatosult igazán.

    A képek is a Pilinszky-féle letisztult és a mélyen átélt hangulatokat tárják elénk, és teszik még befogadhatóbbá a válogatott verseket. A most 30 éves alkotó munkájaként még izgalmasabb a sorozat e tekintetben, ugyanis az illusztráció a tökéletes átlényegülést igényli, amely itt hiánytalanul megvalósult. ”

    (Gádor Bertalan művészettörténész) 

  • Budapest (Kontra Attila- Az animalitás szerepe Pilinszky János életművében) 2010.10.12

    KOntra Attila, Pilinszky, Fabula, Halak KOntra Attila, Pilinszky, Fabula, HalakPilinszky Fabula, farkas, madárhad
    Az animalitás szerepe Pilinszky János életművében


    Pilinszky egy 1978-ban készült tévéinterjúban a következő megállapítást teszi: „Nálam a hit az majdnem egy – azt merném mondani – animális hit.”  Ha megpróbáljuk értelmezni ezt a szókapcsolatot, a reflexió első szintjén rögtön két lehetőség kínálkozik. A latin kifejezést magyarra lefordítva az állati értelemfeltáró szinonimája az ösztönös lehetne, vagyis olyan hit, amely nem szorul rá az ész mankójára, hiszen evidens erejénél fogva mindig, minden körülmények között érvényes aktus.

    Az állat teremtés rendjében betöltött pozíciója felől vizsgálva a másik variáció az immanens lehetne. Ezen az állásponton van Weöres Sándor Pilinszky kereszténységét illetően, amikor így vall: „Az is különös dolog, hogy nem volt igazán vallásos, igazán hívő, viszont a katolicizmushoz a lehető legszorosabb szálak kötözték. Hasonlított ebben Lisieux-i Kis Terézhez, aki egész életében, még haldoklása idejét is beleértve, nem tudott hinni az emberi lélek továbbélésében; katolikus volt ízig-vérig, de úgy tekintette, hogy pokol, purgatórium, mennyország, mind ebben az életben játszódik le, és ha az élet megszűnik, akkor annak az egyénnek a pokla, purgatóriuma, mennyországa is megszűnik. Pilinszkynél szintén hasonló a helyzet, nem bízik a halál utáni továbbélésben, és talán nem is óhajtja. A létből neki épp elegendő, talán még sok is, amit ez az élet nyújt, és folytatását nem kívánja.”  Az immanens hit tehát ebben a szövegösszefüggésben az, amely speciálisan a földi lét kereteire korlátozódik.

     Egy harmadik utat szeretnék bemutatni az animális hit megragadására, amely sem az első, sem a második lehetőséget nem tartja kizárólagosnak, de nem is veti el őket egészen. Dialektikus módon foglalja magában mindkettőt azáltal, hogy túllép rajtuk, méghozzá a transzcendens értelmezési horizont irányába. Pilinszky János teológiájában (ha tételes formában kifejtve létezne ilyen), bizonyára külön diszciplínát szentelt volna az állatoknak, s ezt dogmatikájában közvetlenül az angyalokról szóló fejezet előtt helyezte volna el. A továbbiakban ennek megfelelően azt próbálom meg bizonyítani első lépésben, hogy az állatok egyáltalán nincsenek kizárva Pilinszky üdvösségkoncepciójából, második lépésben pedig megkísérlem az animálist az tiszta jelző határozmányainak megfeleltetni.

    Ha az Apokrif első soraira gondolunk, észrevesszük, hogy a versben nem két világ válik el egymástól ama napon, vagyis az ítéletkor, mint ahogyan az Emberfia a vonatkozó bibliai jelenetben elválasztja a kosokat a juhoktól,  hanem három: „Külön kerül az egeké, s örökre / a világvégi esett földeké, / s megint külön a kutyaólak csöndje.”   Számunkra a harmadik hely érdekes igazán. Az égi és a földi szféra közé ékelődik ugyanis a megváltatlan létezők tere, a kutyaól, amely – mivel mindenek elhagyatnak – az éjszakában szintén üresen áll. Bármiféle vitalitásra utaló jelet a „menekvő madárhad” képzetén túl csak a többes szám első személyű „és látni fogjuk a kelő napot” sorban észlelünk a strófán belül. Joggal feltételezhetjük, hogy Pilinszky itt az üdvösségükre áhítozó létezők körét kitágítva a természet egészét bevonja a közös várakozás szentségébe, akárcsak a több mint húsz évvel későbbi Zsolozsma című költeményben: „Rovarok és gyerekek, most és mindíg, / kövek, füvek és állatok / figyelik, figyeljük, ahogy / a nap alászáll”,  vagy a bibliai bárány szimbólumát evokáló Introitusz-ban, ahol az ítélet kihirdetése előtt minden kreatúra elsötétül.  A Nagyvárosi ikonokban és az utána következő kötetekben már olyannyira uralkodó a bárány-motívum, hogy Pilinszky szinte a „trónra szálló” látványának foglyává válik. A Trapéz és korlát és a Harmadnapon domináns állatnevei (hal, madár) után azt jelzi, hogy költészete a kreatúrasors univerzális tragikumának felismerésétől a megváltás és a beteljesedés közös misztériuma felé közeledik. A Harmadnapon verseiben háromszor is előforduló vadállat szó pedig a későbbiekben egyszerűen állattá szelídül, s míg addig szinte elvétve, a további verseskönyvekben összesen tizennégyszer szerepel. 

    Az Új Ember-béli publicisztikák között kutatva két olyan idevágó esszérészletet is találunk, amely alátámaszthatja az első hipotézist. Az 1973. április 22-én megjelent Az Olajfák hegyén című írásában a Megváltó elhagyatottságát idézve gondolataiban újra megjelennek az állatok: „Egyedül voltál. Pedig mindannyian itt térdeplünk az Olajfák hegyén – emberek, kövek, állatok. Igen, az egész Teremtés együtt térdepel itt Teremtőjével, elhagyatva, tökéletesen elhagyatva az agónia túlzsúfolt közösségében.” 

    Az egy héttel korábbi számban közölt Előszó, Utószó helyett címűben pedig – igaz, csak feltételes módban – egyenesen az állatok eucharisztikus áldozatban való részesedésének reményét helyezi kilátásba. „Én, aki mindent elhibáztam, látom hóhérom zárt arcát, s szeretném neki elmondani, hogy 1926 karácsonyán esett a hó, puhán, merőlegesen, s még makulátlan kezemmel úgy emeltem számig egy képeskönyvet, ahogy csak az állatok áldoznának, ha egyszer fölengedne a természet ridegsége, és Isten csakugyan odaadná magát a medvék éhségének és a patkányok metszőfogának is.”  Pilinszky csakugyan-ja elárulja, hogy mondata valószínűleg Szent Pál Rómaiakhoz írt levelére utal intertextuálisan. A szöveg nyolcadik fejezetében ugyanis azt írja az apostol, hogy „maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását”, továbbá, „hogy a múlandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára.” 
    Az animalitás üdvtörténetbe való beemelését viszont inverz módon megelőzi műveiben az ember állati sorba történő alászállása, mint például a Harbach 1944 című emblematikus versben, ahol a „messzi égi vályukat” szimatoló fegyencek előtt a halál úgy tárul ki, akár „egy megnyíló karám.”  A vályú vissza-visszatérő képe továbbá a Pilinszky által oly sokszor megidézett tékozló fiú parabolájához kapcsolódik szervesen, aki távol az atyai háztól még a sertések eledelével sem csillapíthatta éhségét.  Ez az alászállás és elszakadás nemcsak az ember, hanem az egész teremtett világ felemelésének, eszkatologikus reményének feltétele.

    Talán az Élőképek című egyfelvonásosában a legszembetűnőbb azonban az első felvetés. A színműben a rókán, a medvén és az öreg madáron kívül három ismeretlen állatot látunk a szereplők sorában, akik az apácafőnöknővel és az szolgálóleánnyal emberi nyelven társalognak. Saját maguk „összetákolt lényéről” vallanak, faji besorolásuk viszont lehetetlen, származásuk meghatározhatatlan: („Szemem és bundám egymás közt ellenségek.”).  Az ellentétek egysége és összeegyeztethetetlensége valósul itt meg jelképesen,  méghozzá az „ember, állat egyként pulzál szivemben” egyetemes egységének és az állatok ember alkotta életterében elfoglalt helyzete összeegyeztethetetlenségének ellentéte.
    A Pilinszky János mozdulatlan színháza című Szigeti István által készített interjúban így nyilatkozik a darab kapcsán: „Egy ünnepségről miért legyenek kizárva az állatok? Hát miért ne legyenek ott? Ugye, Assisi Szent Ferenc, amikor misézett, az állatok bejöttek, a farkasok bejöttek. Ugyanígy a népmesékbe is szabad a bejárásuk. Tudjuk, hogy Isten trónusa körül is állatok állnak őrt, a legfőbb négy kerub, akik Isten trónját körülveszik.”  Megállapíthatjuk tehát, hogy Pilinszky nem zárja ki, sőt lehetségesnek tartja az animalitás transzcendens irányultságát, ám a kerubok állatokkal való azonosítása már a második probléma hatóköréhez tartozik.
    A tisztaság-bűntelenség kérdésére reflektálva elsősorban a gyermeki létállapotot kell említeni, amely szintén Pilinszky-életmű egyik kulcsmotívuma. Ők, a gyermekek azok ugyanis, akik még úgy látják a világot, „ahogy az a teremtő Isten tenyerén fekszik.”  Az állatok „tisztasága” némileg más kontextusban jelenik meg. „Akkor beraktak egy istállóba, végre békés állatok közé” – mondja egy háborús élményekről szóló beszámolójában, amint a betlehemi jászol körül is ökör és szamár van jelen a hagyomány szerint.  Ennek épp a fordítottja történik a Fabula című versben, ahol egy állat kér bebocsáttatást az emberek világába. A konvencionális tulajdonságok módosulásán túl (a farkasra egyáltalán nem jellemző szelídség és tisztaszívűség) talán az a rá vonatkozó állítás a legszokatlanabb, hogy „magányosabb az angyaloknál.”  Magányosságában az angyalokhoz hasonlít, az emberekre pedig olyan szemmel néz, mint az Isten,  azok mégis agyonverik. Pilinszky két világirodalmi példát is említ egyik írásában,  amely az általa elbeszélt „esettel” hozható összefüggésbe. Az egyik a Raszkolnyikov álmában szereplő igáslovacska, akit a gazdája halálra ver,  szintén fiktív, akár a Fabula-béli farkas. A másik azonban valóságos: Torinó utcáján pillantotta meg Nietzsche a részeg kocsis ostora alatt vergődő lovat, s „a részvét paroxizmusában tapasztotta arcát a vérző állat fejéhez.”  Ez a két, Pilinszky által érintett párhuzam, amely majdnem tíz évvel későbbi versének megírására talán az első ösztönzést adta a költőnek, azt bizonyítja, hogy világlátásában az állat nem a legyőzendő, kitagadandó és kizsákmányolandó másik, nem egyszerűen machina animata,  hanem olyan létező, amely vétkezhetetlenségének következtében kevésbé vagy egyáltalán nem távolodott el az eredettől. 

    A nietzschei esemény elbeszélését ezért zárja a következőképpen: „ez az ölelés a század legmegrázóbb ölelése volt.”  Megrázó volta minden bizonnyal abból a tényből fakad, hogy az állat bűntelenül válik az emberi önzés áldozatává és kiszolgáltatottjává. „Tisztasága” inkább minta kellene, hogy legyen Pilinszky szerint még az ember számára is, amint ez több versében is kifejezést nyer: „Légy hát, akár az állatok, / oly nyersen szép és tiszta” (Magamhoz)  vagy az 1970. október 14. címűben: „Prémet kívántam tagjaimra, / hogy amit ölelsz, az legyen, / mit minden igaz ölelés keres: / egy vadállat odaadása.”  Az állatok „ártatlan” pillantásáról pedig említett esszéjén kívül az egy évvel később, 1962-ben, Az édes élet című Fellini-filmről írt kritikájában is megemlékezik szinte ugyanazokkal a szavakkal. „Az állatok szeméből mintha maga a föld pillantana ránk”  gondolata itt egy döglött rája ráncoktól övezett, halott szemére összpontosul, amelyet Pilinszky „a teremtés Istenre függesztett pillantásának”  nevez. Mindezek fényében nem túlzás azt állítani, hogy Pilinszky számára az állatok az angyalok földi megfelelői, ahogyan Mielőtt című versében éppen fordítva, az angyalokat nevezi a mennyek állatainak: „Az Atya, mint egy szálkát / visszaveszi a keresztet, / s az angyalok, a mennyek állatai / fölütik a világ utolsó lapját.” 

    Az animális hit kifejezés értelmezésére tett kísérlet eredményeként azt lehet megállapítani, hogy bár Pilinszky még esszéiben sem nyilatkozott soha konkrétan az üdvösség határainak (elsősorban az állati létezőket érintő) kitágítását illetően, írásaiban burkolt formában mindvégig tetten érhető ez a lehetőség. Megjelenik az első kötetek verseiben, hangsúlyosabban a költői pályáján bekövetkezett paradigmaváltást fémjelző Szálkáktól kezdve, valamint az Új Emberben közölt cikkei jelentős hányadában. Az anyagvilág mélyebb rétegei iránti részvéttel átitatott sorai mindnyájunk segítségére lehetnek, hogy a klasszikus karteziánizmus tévedésén alapuló elméleteinket revideáljuk.







  • Pálma Rendezvényház Tata (Kontra Attila kiállítás megnyitója) 2010.10.11

    Faludy György, Pilinszky János, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Turek Miklós, Nágel Kornél, Versszínház Faludy György, Pilinszky János, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Turek Miklós, Nágel Kornél, VersszínházFaludy György, Pilinszky János, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Turek Miklós, Nágel Kornél, VersszínházPilinszky János, Turek Miklós, Gödör klub, Kosbor trió,  Nágel Kornél, HoboRadnóti Miklós, Turek Miklós, Nágel Kornél, Versszínház, Napra, Both MiklósPilinszky János, Turek Miklós, Magyar Kultúra Alapítvány, Bába Szilvia, Nágel Kornél Tisztelt jelenlévők! Kedves barátaink!

    Pilinszky egy 1965-ben készült rádióinterjúban a következőket mondta:

    „Az év elején Auschwitzban jártam. Az egyik fotó hozzásegített szemléletem bizonyos újrafogalmazásához. Meszelt kamrákra emlékeztető deszkák között egy fejkendős öregasszonyt hajtanak a kivégzőbarakk felé. Az öregasszony körül két-három kisgyerek lépeget a salakos út jóvátehetetlen közönyében. Álltam a kép előtt, s erőnek erejével meg akartam állítani a húsz évvel ezelőtti boldogtalanságot – ahogy látszatra a fényképfelvétel megállította. De én a valóságot akartam megállítani. S akkor megértettem, hogy semminek nincs értelme, ha nem tudjuk jóvátenni azt, ami már megtörtént.”

    Pilinszky számára a művészet ha nem is pontosan, de majdnem ezt jelentette: a jóvátehetetlen jóvátételét. Vagy legalábbis az első lépést a képtelenség e sötétjébe.Külön esztétikát is kidolgozott (persze nem filozófiai terminusokkal leírható rendszerbe ágyazottan), amelyet ő evangéliuminak nevezett.

    S milyen is ez az evangéliumi esztétika? Milyen az evangéliumi művész? Elsősorban egy olyan kazamata lakója, aki számára a puszta tapintás fontosabb annál, mint amit kitapintott, s a világ egészével úgy kíván találkozni – szemben a gazdagok luxusőrületével –, hogy mindinkább beéri azzal, ami a tányér alján megmaradt. Ez az alkotás formájára éppúgy vonatkozik, mint az alkotó személyre. A stiláris kultúrák ugyanis hideg palotára emlékeztetnek, míg az evangélium meleg ól. Isten itt akart megszületni, ebben a sötét és szegényes melegben, még akkor is, ha a valóságban ezek az istállók jéghidegek, s a hűvös eleganciájú paloták jól fűtöttek.

    Bátran állíthatom, Nágel Kornél evangéliumi művész, a szó Pilinszky János-i értelmében.

    Hiszen ezek a képek egy olyan realitást tárnak elénk, amellyel az életben – talán az ünnep és az emlékezés meghitt pillanatait leszámítva – alig vagy szinte soha nem szembesülünk.

    Pilinszky rendkívül sokszor idézte Rilke híres mondatát: „Milyen kár, hogy a tények mögül nem láthatjuk a valóságot!” És valóban. A plakátmagány, a kockacsend, a csillagháló a hétköznapi nyelv számára ismeretlen kifejezések. Mégis érezzük, bennük az a természetfeletti rend, a tények mögül száműzött Isten van jelen, aki időről időre átvérzi a történelem szövetét.

    A kiállítás képei között kiemelt jelentőségű az Apokrif című vershez készült ilusztráció-sorozat.

    Irodalomtörténeti adalékként hadd jegyezzem meg, hogy ezt a költeményt Pilinszky hosszú hetek alatt, kínkeserves gyötrődés közepette írta, annyira beleolvadt az írás kohójába, s a mű úgy fejlődött, mint ahogy a diszkosz húzza a diszkoszvető karját, de nem ereszti el, mert akkor kiszalad az ürességbe. Az éppen elkészült versszakokat egyenként mutatta meg Nemes Nagy Ágnesnek, aki azt tanácsolta: válasszon a vershez egy szabálytalanabb strófaszerkezetet, hiszen a mondanivaló zaklatottságához ez sokkal inkább illik. Majdnem húsz évvel később, az Útószó-ban szinte soronként dekonstruálta művét, ahogyan Kornél is teszi…

    Kis túlzással azt mondhatnánk: Kornél művészete az ikonfestészettel rokon, hiszen olyan mozdulatlan intenzitás hullámzik egy-egy kompozíció mögött, amely a nyugat barokk viharzásától idegen.

    Pilinszky Kondor Béla kiállításán mondandóját azzal kezdte, hogy egy megnyitónak illő rövidnek, nem is vázlatnak, hanem skiccnek lennie. Úgyhogy beszédem elejére utalva a következő gondolattal fejezném be: Ha a művészet valóban jóváteheti azt, ami megtörtént, méghozzá személy szerint azokkal, akikkel megtörtént, úgy Nágel Kornélnak is dolga van… személy szerint azzal a meszelt deszkák előtt, 1942-ben lépegető öregasszonnyal.

    Kedves barátaim, engedjétek meg, hogy a kiállítást megnyissam!Kontra Attila 

  • Pilinszky János kritikák, sajtómegjelenések, videók

  • Pallós Tamás (Az alkotás és az alkotó boldogsága-Új ember) 2012.04.01

    Pilinszky János, Turek Miklós, Gödör klub, Kosbor trió,  Nágel Kornél, Új ember, Katolikus, boldogság Pilinszky János, Turek Miklós, Gödör klub, Kosbor trió,  Nágel Kornél, Új ember, Katolikus, boldogság Nágel Kornél grafikus Pilinszky és Weöres erőterében

    „Tudod, hogy sokáig nem is mertem arra gondolni, hogy képek készüljenek a verseidhez; nem tudtam úgy olvasni őket, hogy azt érezzem: bármit is hozzájuk lehet tenni. Aztán egy hasonló hangulatú este során megrohantak a képek. Soha nem történt még ilyen azelőtt” – írta a költőnek címzett fiktív levelében Nágel Kornél grafikusművész a tavalyi – évfordulós – Pilinszky Fesztivál keretében megnyílt kiállításának „előszavaként”. Az Erzsébet téri Gödör Klubban rendezett est egy olyan programsorozat nyitánya lett, amely az összművészet szellemében irányítja a figyelmet költészetünkre; a XX. század olyan klasszikusaira, mint Pilinszky vagy Weöres Sándor…

    -- A Pilinszky Fesztivál beváltotta előzetes reményeinket. Először akkor, a Gödör Klubban szerepelt így együtt csapatunk: Turek Miklós színművész barátom versmondóként, a Kosbor Együttes megzenésített versekkel lépett fel, én pedig a Pilinszky-versekhez készített képeimet vittem. A média első pillanattól jól fogadta a programot, sokfelé beharangozták, az est után pedig minden vonatkozásban nagyon jó kritikákat kaptunk. Sokan eljöttek. A közönség hatvan százaléka húszas-harmincas éveiben járó fiatalokból állt, ami meglepett, hiszen Pilinszky nem tartozik a könnyen befogadható költők közé. Mégis…! Ezután kezdtünk el azon gondolkodni, hogy érdemes volna folytatnunk. Közben indíttatást kaptunk arra is, hogy Pilinszky költészetét közelebb vigyük a középiskolás korosztályhoz, hiszen az irodalomórákon csak az utolsó év végén kerül szóba a költő… – már ha egyáltalán marad rá idő. Az Apokrif persze tananyag, és esetleg megemlítik még egy-két fontosabb versét. Első körben egyházi iskolákba vittük el Pilinszkyt: szöveggel, zenével, képpel, beszélgetéssel. Fantasztikus élményben volt részünk, látva a gyerekek nyitottságát, figyelmét, érdeklődését és rácsodálkozását.

    Mit gondol, mi lehet Pilinszky feltűnő népszerűségének oka? Ráadásul a fiatalok körében…

    -- „Akarva-akaratlanul” átsejlik sorain a szoros Isten-ember kapcsolat; a „nem vagyunk egyedül” érzése. Aki csak annyit tud Pilinszkyről, hogy egy furcsa hangú, magasságokat érintő költő (még az sem szükséges, hogy az illető hívő legyen), az is megsejti, hogy nála mindig valami másról, valami többről van szó. Másról és többről, mint amit például a hitről addig gondolt. Pilinszky versei valami ősi, ösztönös tapasztalatot közvetítenek…

    A „keresők” talán éppen a lényegre kérdező hitelességét látják benne? Hiszen a bizonyosság mellett Pilinszky is küzdő-tépelődő gondolkodó volt…

    -- Ez a másik, amit mondani szerettem volna vele kapcsolatban. Nem szeretném rangsorolni a költőket, mégis azt gondolom, Pilinszky az első lépcsőfok ahhoz, hogy – rajta keresztül – megéljük az önmagán túlmutató közösségélményt.

    Jól alakul a Versszínház-projektjük?

    -- Turek Miki sokszor egyedül szervez irodalmi műsorokat. Közben pályázati, minisztériumi, alapítványi pénzeket is igyekszik szerezni, hogy ne az iskoláknak kelljen fellépti díjakat fizetniük. Úgy tapasztaljuk, nagy igény van ilyen alkalmakra, de az intézmények, a diákok nem vagy alig tudnak kulturális programokra költeni. Miki ezért előre finanszírozza a fellépéseket a pályázatokból megnyert pénzekkel, ezzel felkínálja az iskoláknak a lehetőséget, csak helyet kér.
    Most a József Attila Színházzal szerződött, az igazgató, Nemcsák Károly segítette a kezdeményezést. A színház reményeink szerint állandó bázisa lehet a műsoroknak; oda kényelmesen beférnek majd a különböző iskolai csoportok. Itt újra lehet egy térben előadás és kiállítás is egyszerre. Már volt egy Petőfi-est, de a többi műsort is várják. A Versszínháznak egyébként saját honlapja van; a Facebookon pedig már közel ötezer fős közösségünk. És a követők, érdeklődők tábora egyre nő.

    Min dolgozik mostanában? Tavaly, amikor a fesztivál után beszélgettünk, említette, hogy szeretné folytatni, sőt kiteljesíteni a Pilinszky-sorozatot.

    -- Amikor összeáll egy kiállítási anyag, az ember úgy érzi, lerakta a terhet, kicsit megkönnyebbül, egy időszak véget ér. Pilinszky esetében azonban nem így történt. Eleve nehéz volt a versek szelektálása, hiszen mindegyik kép után kiált. A kiállított harminc illusztráció nemcsak a Pilinszky-évfordulóra, hanem az én éveim számára is utalt; 1981-ben születtem, amikor ő meghalt. A fesztivál óta huszonkét új kép született. Szeretném az összes versét illusztrálni. Mintegy kétszázötven költeményről van szó, ami több száz rajzot jelent. Az Apokrifnek például miden szakaszához készítettem képet. De vannak olyan versei is, amelyeknek akár minden sorához készülhetne illusztráció. Hogy mikorra lesz kész? Nem tudom. De azt már tudom, hogy megvalósítható cél. Pilinszky népszerű, de szerintem még mindig nem eléggé a helyén kezelt költő. Egyfajta „pedagógiai” szándék is munkál bennem. Szeretném még jobban felhívni rá a figyelmet, s hírértéke lehet annak, hogy valaki egy költő teljes életművét illusztrálja. Szerencsések vagyunk, hogy magyar nyelven olvashatunk ilyen nagyszerű zseniket. Pilinszkynek én ezt úgy tudom meghálálni, hogy a magam szerény eszközeivel, a képek segítségével, a vizualitás útján próbálom meg még közelebb vinni az olvasókat költészetéhez, érthetőbbé tenni az „emberi szót”.

    Pilinszky mellett Weöres Sándor is foglalkoztatja mostanság…

    -- Körülbelül tíz éve tervezem A teljesség felé illusztrálását. Sohasem úgy keresek témákat, hogy közelgő évfordulókra koncentrálok. Azonban tavaly a harminc Pilinszky-kép éppen időre készült el. Érkeztek felkérések Weöres életművével kapcsolatban több helyről is, emiatt álltam neki ennek, és szeretném ezt az évfordulóra be is fejezni és kiállítani.
    Eddig még nem fordult elő, hogy egyszerre foglalkozzam több anyaggal.
    Sőt, közben még Kontra Attila tatai költő barátom könyvén is dolgozom. Remélem, az is megjelenhet idén.

    Művészként, alkotóként hogy érzi magát?

    -- Nem ebből élek. A versenyszférában dolgozom, ahol más törvények uralkodnak mint a művészeti életben; de a munkaidő leteltével, ahogy hazaérek, vagy találkozom a barátaimmal, tudok váltani. Az alkotáshoz nekem nyugalomra van szükség. Persze vannak ismerőseim, akiket motivál a „bizonytalanság”, a pénzügyi kényszer. Engem nem. Akkor tudok jól és termékenyen dolgozni, ha pozitív impulzusok érnek, jó célokat tudok kitűzni… – amilyen például egy leendő kiállítás. Nagy biztonságot jelent, hogy nincsenek időkorlátok, a munkáimat újragondolhatom, csiszolgathatom.
    Szeretünk panaszkodni, baráti beszélgetések során is gyakran szóba kerül, hogy milyen nehéz korban élünk. Az alkotói lét azonban soha nem volt könnyű. Egyeseket lelki tényezők akadályoztak (vagy ösztönöztek), másoknál a „külvilág”, a politika, a háború szólt közbe. Ma minden gond ellenére is jobb helyzetben vagyunk azoknál, akik végigélték a háborút, a különböző diktatúrákat. Ha mindig csak a külvilág hatásaira reflektálunk, vagy köldöknézésbe menekülünk, nem tudunk előretekinteni. Törekedni kell a boldogságra; az alkotói boldogságra is.


  • (Pilinszky öröksége-Olvass bele) 2011.10.13

    Pilinszky János, Turek Miklós, Kosbor, Versszínház, tusrajz, Pilinszky János, Turek Miklós, Kosbor, Versszínház, tusrajz, Pilinszky János,, Turek Miklós, Kosbor, Versszínház, tusrajz, Pilinszky öröksége, Nágel Kornél tusrajzai

    Összművészeti emlékesten elevenedik meg Pilinszky János öröksége. A katolikus humanizmus költője idén ünnepelhetné 90. születésnapját. Harminc éve hunyt el, s haláláig töretlenül hirdette, hogy legfőképp nem az utcákon, hanem a lelkekben kell rendet teremteni.
    Nágel Kornél grafikusművész Pilinszky verseihez alkotott tusrajz-kiállításának megnyitóján (április 7., 18 óra) Turek Miklós színművész, valamint a tatai Égi kávéház zenekar szólaltatja meg a különleges hangulatú alkotásokat.

    Pilinszky János életét és költői hangját egyaránt meghatározta, hogy a helyszínen szembesült a világháború és a koncentrációs táborok borzalmaival. A tragikus képek örökké bevésődtek az érzékeny, mélyen hívő, katolikus poéta lelkébe, és egész életére kiható, mély felelősségtudatot ébresztettek benne.
    Ez a felelősségtudat a világtársadalom látens bűnére adott válasz: az áldozatokon kívül mindenkinek osztoznia kell a tragédiák felelősségében, bárhol is történjenek azok.
    Filozofikus szemlélete átível a pártpolitikán, a napi sajtó hírein. Az aktuálpolitikától távolságot tartva karrierje során azokra a folyamatokra fókuszált, ahol egybeolvad az itt és a most, a mi és az ők. Ezzel az öntudatos, humanista szemlélettel ismerkedhetnek meg a látogatók. A kiállítóteremben egyszerre jelennek meg az ihletadó versrészletek és Nágel tusrajzai, így adva teljes képet Pilinszky gondolatvilágáról és annak XXI. századra értelmezett üzenetéről.

    „Pilinszky verseit olvasva a legmélyebb érzéseim erősödnek fel – idézi fel Nágel Kornél, miként született meg a kiállítás ötlete. – Ilyenkor egyszerre fel sem fogható, de kikerülhetetlen érzések szabadulnak fel, és formálódnak bennem képekké. A mostani grafikai sorozat ezeknek a képeknek egy nagyobb válogatása.”
    A Pilinszky halálának évében született Nágel Kornél első kiállítását 2000-ben tartotta, melyet azóta számos egyéni és kollektív tárlat követett. 2005 óta magyar költők alkotásainak képi megfogalmazásán dolgozik.„A kiállításon azt az 'angyali hangot' hallhatjuk és láthatjuk, amely a magyar irodalomban csak egyszer szólalt meg. És a sebészi pontosságú sorok, melyeket ránk hagyott, sokunk szívébe és tudatába fészkelték bele magukat” – így jelöli ki Pilinszky költészetének és Nágel Kornél kiállításának értékét Gádor Bertalan művészettörténész. A képek is a Pilinszky-féle letisztult és mélyen átélt hangulatokat tárják elénk, és teszik még befogadhatóbbá a válogatott verseket.A most 30 éves alkotó munkájaként még izgalmasabb a sorozat, ugyanis az illusztráció a tökéletes átlényegülést igényli, amely itt hiánytalanul megvalósult.”

    A megnyitón Turek Miklós mutatja be Pilinszky-összeállítását, fellép a tatai Égi kávéház együttes.

    Nágel Kornél: 30 éve[m], 30 képe[m] – Hommage à PilinszkyHelyszín: Magyar Kultúra Alapítvány székháza, Széchenyi Aula (1014 Budapest, Szentháromság tér 6.).

    2011. április 7–május 1.A részvétel a megnyitón és a kiállítás megtekintése ingyenes.

    http://www.olvassbele.hu/index.php/hirek/3-roeviden/269-pilinszky-oeroeksege--nagel-kornel-tusrajzai

  • Zsigmond Nóra (Látja Isten, hogy állok a napon-Magyar Hírlap) 2011.10.10

    Pilinszky János, Hobo, Turek Miklós, Erzsébet tér Pilinszky János, Hobo, Turek Miklós, Erzsébet tér Pilinszky Fabula, farkas, 2. világháború Azt kellene keresnünk, ami a közös bennünk, ami mindnyájunké. Pilinszky költészete számomra ilyen – mondta lapunknak Földes László, Hobo, aki a költő verseit adja elő a Pilinszky-fesztiválon, holnap este a Gödör Klubban. A katolikus költőre születésének 90. és halálának 30. évfordulóján emlékezik Hobo mellett a Kosbor Trió és Turek Miklós.

    Pilinszky János születésének 90., halálának 30. évfordulójára össz­művészeti fesztivállal készül a budapesti Gödör Klub. A holnap 19 órakor kezdődő estet Hobo nyitja, őt a Kosbor Trió és Turek Miklós színművész közös előadása követi. Nágel Kornél grafikusművész kiállításának megnyitója után pedig a Szabó Balázs Band és a Fantazio együttes koncertjeit hallhatjuk. Hobo régóta foglalkozik – József Attila, Faludy György és Villon mellett – Pilinszky költészetével, 1984-ben, a Hobo Blues Band Vadászat című lemezén énekelte először a költő híres Négysorosát. „Sok év elteltével, a 2009-ben megjelent Circus Hungaricus után tavaly jött el a pillanat, hogy újra hozzá forduljak, ha úgy tetszik segítségért, reményért, szeretetért. Pilinszky hite, embersége, elvágyódása vigaszt nyújtott nekem, és erőt adott. Úgy éreztem, így hálálhatom meg neki leginkább mindazt, amit kaptam tőle. Nem célom, hogy a vátesz szerepében tetszelegjek, egysze­rűen csak el akarom mondani, ami bennem van, az ő verseiben választ kaptam egy sor kérdésre, amely ma foglalkoztat. Mostanában divat lengetni a magyar zászlót, néhány éve pedig az volt a trendi, ha azt szajkózták, te is más vagy, én is más vagyok. Inkább azt kellene keresnünk, ami a közös bennünk, ami mindnyájunké. Pilinszky költészete számomra ilyen” – mondja Hobo.

    A Látja Isten, hogy állok a napon című Pilinszky-est tavaly novemberben mutatkozott be a Budapesti Kamaraszínház stúdiószínpadán. „Az előadás passiójellegű, meg kellett keresnem azt a formát, amely a költő fohászaihoz megfelelő keretet ad. Ezt a passióban találtam meg, az énekelt és mondott versek szakrális dramaturgia szerint épülnek egymásra” – árulja el a művész. A kiválasztott versekhez Verebes Ernő írta a zenét, az előadást Vidnyánszky Attila rendezte, a díszlet pedig Ondraschek Péter munkája. Az előadás most debütál a Debreceni Csokonai Színházban, de ezzel párhuzamosan továbbra is látható a Kamaraszínházban. A Pilinszky-fesztiválon ezúttal oratórikus formában hallhatja majd a közönség az est repertoárját.

    A fesztiválon Hobo mellett találkozhatunk még a „versalapú etno-kamarazenét” játszó Kosbor Trióval, amely az idén nyáron mutatta be Pilinszky-anyagát a Művészetek Völgyében, az együttes ezúttal Turek Miklós színművésszel közösen lép színpadra. Megnyílik Nágel Kornél grafikusművész kiállítása is, amelyen megtekinthetjük az alkotó Pilinszky költeményei által ihletett tusraj­zait. A fesztivál a Szabó Balázs Band és a Fantazio együttes koncertjével búcsúzik a közönségtől.

    http://www.magyarhirlap.hu/kultura/latja_isten_hogy_allok_a_napon.html
    www.magyarhirlap.hu/kultura/latja_isten_hogy_allok_a_napon.html

  • Papp Sándor Zsigmond (Életfogytos versek-Népszabadság) 2011.10.07

    Turek Miklós kosbor trió Gödör klub, Pilinszky Turek Miklós kosbor trió Gödör klub, Pilinszky Pilinszky János, Turek Miklós, Kosbor, Versszínház, tusrajz, Életfogytos versek

    A Gödörben megrendezett Pilinszky összművészeti fesztivál is valami hasonlót ígért: letisztult, őszinte és mélyen átélt hangulatokat. Bár a fesztivál, mint megnevezés, enyhe túlzás, hiszen jobbára egyetlen estéről van szó, amelyet kiállítás, megzenésített versek, zene nélküli költemények színesítenek. Attól, hogy mindez ne sikerülne jól, nem tartok, hiszen a szervezők (Nágel Kornél grafikus és Turek Miklós színész) már tavaly is bizonyították a Faludy 100-zal, hogy szórakoztatóan is lehet emlékezni, nem csak sápadt köldöknézegetéssel. Persze Faludy inkább volt szórakoztató egyéniség, mint költőfejedelem. Pilinszky viszont a magányról, a befelé fordulásról, a hajszálpontos líráról ismert, olyan költészetről, amely távol tartja magát minden hisztériától, ricsajtól. Halk és kíméletlen.

    Erre a Gödör viszont nem biztos, hogy alkalmas. Az utcazaj, a kintről beszűrődő beszélgetésfoszlányok leginkább Hobót zavarják meg, aki sikeres, Látja Isten, hogy állok a napon című Pilinszky-produkcióját hozta el jelmezek és díszletek nélkül. A Késő kegyelemmel kezd, de le is állítja rögtön az előadást a beszűrődő hangok miatt. Azt is hallom, hogy mit mond a fiújáról, panaszolja, és kifelé mutat, az üveglapon túlra, ahol a kinti kocsma éli mindennapjait, a kisujját is mozgatja hozzá, mintegy megelevenítve a lány mondandóját. Majd elnézést kér, hiszen ő nem színész, neki belülről kell jönnie a versnek, ha figyelni kell rá, akkor megette a fene. És ha zökkenőkkel is, nehézségekkel is, de végigjátssza keserű, reszelős, mély hangján a legfontosabb verseket, és a Ne féljnél már tényleg elhisszük neki, amit a felvezetőben mondott. Hogy neki nem kell emlékeznie Pilinszkyre, hiszen mindig is vele volt. Vagyis: „játszom magammal, ennyi az egész, // siratni való inkább, mint merész”.

    Egyébként tele van a pódium előtti tér, egy söröskorsót sem lehetne leejteni, s többnyire fiatalok jöttek el. Hobo előtt német szót hallok a hátam mögül, két lány beszélget, ami meglep, hiszen a költészet lehet nemzetközi, de ennyire? Pár perccel a kezdés után már alig lehet hozzáférni Ná­gel Kornél tusrajzaihoz, amelyeket Pilinszky-verseihez, főként az Apokrifhez készített. Komor-játékos ví­ziók ezek, s inkább komorak, mint játékosak. Az Életfogytiglanhoz az össze­gyűrt lepedő ráncai adják ki a két arc vonásait, a Ravensbrücki passió pedig egy sakktáblára rímel, amelyen egymással szemben állnak a gyalogok és a királyok, s köztük három sor szögesdrót... Nágel tízévesen hallotta először a Négysorost a Hobo Blues Band Vadászatán, s ez lett az első vers, amit nem kényszerből tanult meg. A harmincadik születésnapját pedig 30 illusztráció megrajzolásával ünnepelte Pilinszky születésének kilencvenedik évfordulóján. Korábban Faludy és Márai műveit illusztrálta, de ezek a képek úgy rohanták meg, mintha motorkerékpárral száguldott volna végig egy múzeumon. Az egyik legjobban megélt művének tartja a sorozatot (szinte minden este készült egy rajz), s már az is biztos, hogy nem int végképp búcsút a költőnek, bár most épp Weöres Sándor költeményeit illusztrálja.
    HIRDETÉS

    A Kosbor Trió koncertjén pedig megtörténik velem az, amire korábban nem is mertem gondolni: dúdolni kezdem Pilinszkyt. Verebes Ernő zenéje sokkal komolyabb, ünnepélyesebb volt Hobo előadásában, semhogy az ember bátran csatlakozna hozzá, a Kosbor középkori dallamai, játékos zenéje viszont áttöri a gátat. Az Őszi vázlat mosolygós zenéje vagy a Trapéz és korlát kissé komorabb futamai valóban fülbemászóak. A trió ugyanakkor hangosabb, lepattan róla az utcazaj, és egy fokkal szabadabb is, a szólók, az improvizációk kitöltik a versek szabadon hagyott réseit. A zenekarhoz csatlakozó Turek Miklós pedig a Meghatározást és a Fabulát eleveníti fel szuggesztíven, az emberek közé beszökött, agyonvert „tisztaszívű állat” meséjét, amely most is szíven üt. Benne van az egész félrement, megcsúfolt, odahagyott huszadik század is. Az elvesztett emberségünk. Turek persze profi, nincs meg benne Hobo tétovasága, védekező gesztusai. Könnye­dén lépi át szavak állította gátakat. Ő a profizmusát adja át őszintén, Hobo pedig az őszinteségét profin.

    A kiadott programtól eltérően nem Fantazio, hanem Szabó Balázs Bandája zárja az estet. És itt már tényleg a slágeres, majdhogynem verseké a főszerep. Az ember falnak dőlve, egyre kisebb poharakat szorongatva énekli, hogy: „Én csak utazom keresztül, át a szavakon, egy túlérzékeny vonalon.”

    És ekkor már tényleg nem törődünk semmivel: az utcazaj is elfér a zsebünkben.

    http://nol.hu/kult/eletfogytos_versek


  • (Pilinszky fesztivál a Gödörben-Port.hu) 2011.10.06

    A fesztivál a Pilinszky-féle letisztult, őszinte és mélyen átélt hangulatokat tárja a közönség elé - ezzel a céllal szervezte meg az emlékestet a Pure Art Flow Művészeti Társulás. A végső koncepció és a megvalósítás Nágel Kornél grafikus és Turek Miklós színművész érdeme, akik a tavalyi Faludy 100 Fesztivállal tették le névjegyüket a Gödörben.

    Pilinszky János életét és művészetét is meghatározta, hogy a helyszínen szembesült a világháború és a koncentrációs táborok borzalmaival. Az embertelenség fogalma átértékelődik, amikor látható, hogy azt mégis emberek követik el. Ez a felismerés a fiatalok számára csak gondolati szinten van jelen, élményként nem. E kettősség írta a történelem legfájdalmasabb korszakait - ha elméletileg közelítenénk a dolgokhoz, sokszor másképp döntenénk. Ezért fontos, hogy valamennyien értsük és érezzük is, azt a békevágyat, emberséget, amiről Pilinszky művészete szól. Gondolatisága grandiózus, globális, örök és mulandó is egyben, benne rejlik a hétköznapok magánya és reménye, a kapcsolatok rejtett őszintesége - mindenből merít, ami igazán fontos, csak a napi sajtó híreit ugorja át. Az aktuálpolitikától távolságot tartva karrierje során azokra a folyamatokra fókuszált, ahol egybeolvad az itt és a most, a mi és az ők. Ezzel a humanista szemlélettel ismerkedhetnek meg a látogatók.

    Az estet Hobo koncertje nyitja, aki fellépője volt már a tavalyi fesztiválnak is. Egyedi stílusa világossá teszi, hogy a költészet az emberi szépség. Általa a bölcs, fájdalmas és érzelmes sorok kézzelfogható jókívánságokká válnak. A verseket Verebes Ernő zenéje kíséri. A hanganyag a Hangzó Helikon-sorozatban jelent meg.

    A KosborTrió középkori dallamokkal szólaltatja meg Pilinszky szövegvilágát. A mesebeli hangszerekre épülő különleges dallamvilág a Wor*d music, ami a világzene (world music) és a szózene (word music) között helyezkedik el. Egyszerre jellemzi a "középkorias-keleties" hangulat és az a tér, amit a szavak kapnak, hogy ritmusuk mellett a jelentésük is eljusson a közönséghez. Műsorukkal legutóbb Kapolcson, majd a Nyitott Templomok éjszakáján léptek fel. A zenészek produkcióját Turek Miklós színművész szavalatai tagolják. Turek 2004-ben mutatta be Faludy Györgyről szóló estjét, és ezzel új műfajt teremtett, a versszínházat. Műsora az évek során ötrészes előadássorozattá bővült. A négy monodráma (Faludy mellett József Attila, Radnóti Miklós és Petőfi Sándor szerepel a repertoárban) mellett Pilinszkyt immár a KosborTrióval közösen mutatja be a közönségnek. Az ismeretterjesztő produkciók szemléletformáló erejét már a közoktatás is felfedezte - a Versszínház a Suliban programsorozat az irodalomórák szerves részévé vált az ország számos iskolájában.

    Nágel Kornél grafikusművész Pilinszky verseihez alkotott tusrajz-kiállításán a grafikák mellett olvashatjuk az ihletadó költeményeket is. A látogatóknak így alkalma nyílik, hogy két koncert között saját hangjukon is megformálják magukban a Pilinszkyt. Kontra Attila költő így számolt be élményeiről az idei bemutató után: "Bátran állíthatom, Nágel Kornél evangéliumi művész a szó Pilinszky János-i értelmében. Hiszen ezek a képek egy olyan realitást tárnak elénk, amellyel az életben - talán az ünnep és az emlékezés meghitt pillanatait leszámítva - alig vagy szinte soha nem szembesülünk." Nágel Kornél első kiállítását 2000-ben tartotta, melyet azóta több mint 50 egyéni és számos kollektív kiállítás követett, 2005 óta magyar költők alkotásainak képi megfogalmazásán dolgozik.

    Fantazio egy valódi showman, egy hihetetlen extravagáns kreativitástól sújtott lélek. Koncertjei a legkülönbözőbb embereket is közönséggé kovácsolják. Zenei műsora valahol a szorongó dzsessz, a finoman adagolt reggae és az elektronikus ritmusok határvidékén született.

    A fesztiválon 1000 forintos belépőjeggyel lehet részt venni, ami valamennyi produkcióra érvényes.

    http://www.port.hu/pls/fe/festival.festival_page?i_festival_id=9674&i_city_id=3372&i_county_id=1


  • Herczog Noémi (Pilinszky továbbél a Gödörben-Népszabadság) 2011.10.04

    A Faludy 100 nem futóverseny volt, hanem fesztivál. A tavalyi program szervezői idén Pilinszky Fesztivált rendeznek október 6-án a Gödörben. Nágel Kornél grafikus- és Turek Miklós színművész, a Faludy emlékest kiötlői ismét választottak egy alkotót, akinek kíváncsiak a hatására a kortárs kultúrában.

    Emlékkoncertek esetén állandó veszély a múltba révedés. A letűnt nagyságok felidézése, a jelen tökéletes feledése az unalmas esték tuti receptje. A Gödör klub programja azért reménykeltő, mert bár vitatkozhatunk a programválogatással, és hogy a fellépők vajon mennyiben tekinthetőek Pilinszky szellemi örököseinek, a cél ezúttal mindenképpen a jelen tanulmányozása, a költő ma is élő hatásának vizsgálata a kortárs zenei és képzőművészeti világban.

    Az apropót Pilinszky születésének kilencvenedik, halálának harmincadik évfordulója adja. A legelső fellépő Hobo, aki a tavalyi Faludy 100 fesztiválon is szerepelt. Úgy látszik egyszerre tekinthető Faludy- és Pilinszky-követőnek, persze könnyű annak, aki verseket zenésít meg. Turek Milós szintén több költőhöz kötődik. Korábbi vers-estjei között az a József Attila is szerepel, aki nélkül Pilinszky költészete valóban nem képzelhető el. Turek Miklós egyébként igen elhanyagolt műfajt, a versszínházat űzi, amellyel az ország iskoláit és irodalomóráit is járja.

    Náger Kornél Pilinszky-ihlette tusrajzaiból kiállítás, a fesztivál napján pedig megnyitó lesz. A képzőművész – ahogyan a már említett alkotók, Hobo vagy Turek Miklós – szintén többször választ költőket inspirációs forrás gyanánt, kiállításán Pilinszky-ihlette tusrajzok láthatóak majd. Az estét a Szabó Balázs Band és a Fantazio koncertje zárja, amely zene stílusát a banda tagjai a dzsessz, a reggae és az elektromos ritmusok határvidékére teszik.
    HIRDETÉS

    Pilinszky elsősorban és legfőbbképpen lírikus volt, de melléktevékenységéből, a kritikákból tökéletesen kirajzolódik azoknak a kortársainak és klasszikusoknak a névsora és ízlésvilága, akik közel álltak hozzá. Hogy a Gödör fellépői beleillenének-e ebbe a sorba, pilinszkysek-e vagy csupán tisztelgők, az csak akkor derülhet ki számunkra, ha elnézünk oda október hatodikán, este hétkor.

    http://nol.hu/kult/pilinszky_tovabbel_a_godorben



  • (Pilinszky fesztivál-Felsőfokon) 2011.10.02

    Október 6-án különleges megemlékezés lesz Pilinszky János születésének 90. és halálának 30. évfordulóján.

    Hobo és Szabó Balázs dalai mellett Nágel Kornél kiállítása is az érdeklődőkre vár.Alvó szegek a jéghideg homokban.Plakátmagányban ázó éjjelek.Égve hagytad a folyosón a villanyt.Ma ontják véremet.Pilinszky János (1921-1981) legrövidebb és talán leghíresebb verse ez, a Négysoros.Első verseit 1938-ban publikálta, a Napkelet, az Élet és a Vigilia közölte ezeket. Később az Élet, az Újhold és az Új Ember nevű lapoknál dolgozott, egy rövid ideig a Magvető Kiadó lektora is volt.

    Első kötete, a Trapéz és korlát 1946-ban jelent meg, a Szent István Társulat gondozásában. Ezzel rögtön Baumgarten-díjat nyert '47-ben. (A díjat Babits Mihály alapította.) 1949-től nem publikálhatott, így mint sok pályatársa, gyerekirodalommal foglalkozott. 1957-ben adta ki Aranymadár című mesekötetét.1959-ben publikálta Harmadnapon című kötetét, amely eredetileg a Senkiföldjén címet kapta volna, ám azzal nem jelenhetett meg.Később már könnyebb volt publikálni, 1972-ben kiadta a Szálkák, 1976-ban a Kráter című gyűjteményét.A hetvenes években már mindenki ismerte és elismerte Pilinszkyt, 1971-ben József Attila-díjat kapott, 1980-ban Kossuth-díjat. Nemzetközi sikereket is aratott, verseit lefordította az angol Ted Hughes (Sylvia Plath férje) és a francia Pierre Emmanuel is. Ám a sikerek csak zavarttá tették, egyre fokozták szorongásait. Készült egy Önéletrajzaim című regénnyel, amelynek egyik fejezetéből operát akart írni Kocsis Zoltánnal, ám ez meghiúsult.Pilinszkyt mélyen vallásos (katolikus) és filozofikus emberként ismerte mindenki. Nagy hatással volt rá az Újszövetség (főle a Jelenések könyve) mellett Dosztojevszkij világa, Simone Weil filozófiája. Költészetének első fázisa a kései József Attilához hasonlítható, magánnyal és egzisztencialista problémákkal. Ám ezután tapasztalta csak meg az igazi szenvedést testközelből, amikor a világháborúban megjárta katonaként a koncentrációs táborokat, amelyek élete végéig szóló nyomot hagytak benne.

    Gyakorlatilag igaz rá Adorno nézete, aki szerint Auschwitz után nem lehet verset írni. Pilinszky költészete is egyre inkább a csend felé, az elhallgatás felé közelített. A táborok a jézusi passió megismétlődéseként rakódtak le elméjében, sok verse a háború kegyetlenségét jeleníti meg. A Harmadnapon kötet Egy KZ-lager falára című ciklusában is így történik ez, abban olvasható ez a vers is:Ravensbrücki passióKilép a többiek közűl,megáll a kockacsendben,mint vetitett kép hunyorograbruha és fegyencfej.Félelmetesen maga van,a pórusait látni,mindene olyan óriás,mindene oly parányi.És nincs tovább. A többi már,a többi annyi volt csak,elfelejtett kiáltanimielőtt földre roskadt.Szerelmi élete sem volt felhőtlen. 1970-ben ismerkedett meg Jutta Scherrerrel, a német vallástörténésszel, későbbi szerelmével, akikkel évekig együtt volt. Szakításuk után pár évvel egy másik nőtt vett el, 1981-ben. A sors fintora, hogy alig egy hónappal Ingrid Ficheux-vel kötött házassága után Pilinszky meghalt. Ekkor már néhány éve nem írt. Verseinek egyik első olvasója és méltatója nővére, Erika volt, aki 1975-ben öngyilkosságot követett el, ezután (és talán ezért) Pilinszky nem írt több verset.Pilinszkyre emlékezve, születésének 90. és halálának 30. évfordulója kapcsán 2011. október 6-án, csütörtökön 19 órától összművészeti esten vehetnek részt az érdeklődők a Gödör klubban.Hobo koncertje után a KosborTrió és Turek Miklós (színművész) előadása következik, majd Nágel Kornél (grafikus) kiállításának megnyitója.Tusrajzait Pilinszky ihlette: „Pilinszky verseit olvasva a legmélyebb érzéseim erősödnek fel. Ilyenkor egyszerre fel sem fogható, de kikerülhetetlen érzések szabadulnak fel, és formálódnak bennem képekké. A mostani grafikai sorozat ezeknek a képeknek egy nagyobb válogatása.” - mondta Nágel. A Pilinszky ihlette képek Nágel honlapján is megtekinthetők.Utána a Szabó Balázs Band és a Fantazio zenél. Szabó Balázs nemrég állt elő egy versalbummal, Átjárók címmel, amelyen Pilinszky-verseket zenésített meg. Itt az egyik vers dalban, a Ne félj.

    http://www.felsofokon.hu/mai-vers/2011/10/03/pilinszky-emlekere
    www.felsofokon.hu/mai-vers/2011/10/03/pilinszky-emlekere

  • (Mennybe ment az Égi kávéház) 2011.05.17

    KOntra Attila, Pilinszky, Fabula, Halak KOntra Attila, Pilinszky, Fabula, Halak Pilinszky Fabula, farkas, madárhad Szombaton a Magyary Zoltán Művelődési Központ színültig telt színháztermében mutatkozott be a Pilinszky János és József Attila verseit megzenésítő és színpadra álmodó csapat és művük, az Égi Kávéház.

    A nem mindennapi feladatot vállalókat az a Nágel Kornél tatai grafikusművész méltatta, akinek megrázó erejű Pilinszky-grafikái többször is feltűntek a színen.
    Árva Gábor és Mester Balázs, a két zeneszerző kitett magáért, akár dallamokról, akár énekről van szó, de sokan dicsérték Berényi Gábort és Hajnal Dórát is, akik szintén énekeltek az Égi Kávéházban. Az énekesek több zenekarból is ismerősek lehetnek, beszéljünk akár a Relicsről, akár a Tatu18-ról vagy épp az M nélkülről.

    A prózai részeket Kontra Attila adta elő, miközben a színpadon berendezett „kávéház” asztalaitól az énekesek elő-előlépve többek között az Ülni, állni, ölni, állni; A hetedik; a Tilos csillagon és a Harbach, 1944 című József Attila és Pilinszky-verseket énekelték világgá, méghozzá átütő erővel.
    A közönség hosszú percekig tartó vastapssal is ezt visszhangozta.

    /KEMMA/

    Árva Gábor - zene, ének, gitár
    Mester Balázs - zene, ének, gitár, programok, kütyük
    Koch Olivér - hangszerelés, zongora, szintetizátor
    Puskás Csilla - ének
    Berényi Gábor - ének
    Kovács Roland - basszusgitár

    Az Égi kávéház alapötlete valamikor 2007 végén fogalmazódott meg. Egyik nap arra a felismerésre jutottunk Árva Gabóval, hogy mind a ketten nagyon szeretjük Pilinszky verseit. Ekkor már régóta szóban forgott az a dolog, hogy közösen zenét kellene szerezni, szinte napi rendszerességgel repkedtek az ötletek az interneten. A nagyobb baj az volt, hogy szöveget egyikünk sem szeretett volna írni. Ekkor jött az ötlet, hogy írjunk Pilinszky János verseire dalokat. Elkezdtük az ötleteket összefésülni, selejtezni és maradt három-négy dal. Ez elég kevés volt bármihez, de megkeztük a demók készítését. Először Budapesten, egy albérletben vettünk fel gitárokat, basszusgitárt és saját apró szintetizátortémákat. Aztán valahogy megpróbáltuk rögzíteni az énekeket is. Nem volt olyan az eredmény, amilyet szerettünk volna, így félretettük a dalokat és vártunk. Aztán 2009 elején összeállt végre, hogy mit is szeretnénk. Gabónak és Olivérnek volt egy Kései sirató című munkája, (itt elérhető) erről átmentettünk három dalt, Gabó és Olivér írtak még egy dalt egy József Attila versre és már meg is volt nyolc dalunk. Közben beszéltünk Koch Olivérrel, Puskás Csillával és Kovács Rolanddal, hogy segítenének -e nekünk énekkel vagy a saját hangszerükön. Hála Istennek, minden esetben igen volt a válasz. Ők egyébként is ismerték a kései siratós dalokat, egymást is ismertük, nem volt nehéz a közös munka így. Sajnos elég lassan haladtunk, folyton technikai nehézségekbe ütköztünk, de ennek ellenére, 2010 nyarán sikerült odáig eljutni, hogy fel tudjunk venni éneket is. Apránként rögzítettünk minden éneksávot és közben még egy fővel bővült a társaság, Berényi Gábor is csatlakozott hozzánk. Most szeptember vége van és hetek óta ezzel a lemezzel kelek és fekszem. Nagyon izgatottan várjuk, hogy tetszeni fog -e nektek. Reméljük, hogy igen. Szeretnénk, ha hozzásegítene benneteket és mindenkit, akihez eljut, hogy megismerjék ezeknek a zseniknek a verseit.

    Mester Balázs

    Hihetetlen szerencsésnek vallhatjuk magunkat,hogy elkészíthettük ezt a lemezt. Pilinszky János és József Attila írásaira zenét írni nagy feladat, mi a magunk szerény eszközeivel megpróbálkoztunk ezzel. Reméljük,hogy a végeredmény elnyeri e két nagyszerű költő tetszését is ott fent, az Égi kávéházban!

    Árva Gábor

    Az volt a feladatom, hogy néhány Pilinszky vers már megírt zenéjét kicsit színesítsem és a régen közösen megzenésített József Attila verseket újrahangszereljem. Már az első próbálkozás is teszett, de ahogy haladtunk a munkával annyira magával ragadtak a versek, és a rájuk írt zenei alap, hogy óriási élmény volt az amúgy is felfokozott hangvételű dalokat még fokozni a saját stílusomban. A Legjobb az egészben az volt, hogy teljesen szabad kezet kaptam így igyekeztem legjobb tudásom szerint a maximumot kihozni a munka rám eső részéből...

    Koch Olivér

    egikavehaz.uw.hu/

  • (Pilinszky-örökség feketén-fehéren-Prae.hu) 2011.04.07

    Összművészeti emlékesten elevenedik meg Pilinszky János öröksége. A tiszta hangú költő, aki idén ünnepelhetné 90. születésnapját, haláláig töretlenül hirdette, hogy legfőképp nem az utcákon, hanem a lelkekben kell rendet teremteni. Nágel Kornél grafikusművész Pilinszky verseihez alkotott tusrajz-kiállításának megnyitóján Turek Miklós színművész, valamint a tatai Égi kávéház zenekar szólaltatja meg a különleges hangulatú alkotásokat. Nágel Kornél kiállításának megnyitójára április 7-én, csütörtökön 18 órakor kerül sor a Magyar Kultúra Alapítvány Széchenyi Aulájában.

    Pilinszky János életét és költői hangját egyaránt meghatározta, hogy a helyszínen szembesült a világháború és a koncentrációs táborok borzalmaival. A tragikus képek örökké bevésődtek az érzékeny, mélyen katolikus poéta lelkébe, és egész életére kiható, mély felelősségtudatot ébresztettek benne. Ez a felelősségtudat a világtársadalom látens bűnére adott válasz: az áldozatokon kívül mindenkinek osztoznia kell a tragédiák felelősségében, bárhol is történjenek azok. Filozofikus szemlélete átível a pártpolititikán, a napi sajtó hírein. Az aktuálpolitikától távolságot tartva karrierje során azokra a folyamatokra fókuszált, ahol egybeolvad az itt és a most, a mi és az ők. Ezzel az öntudatos, humanista szemlélettel ismerkedhetnek meg a látogatók. A kiállítóteremben egyszerre jelennek meg az ihletadó versrészletek és Nágel tusrajzai, így adva teljes képet Pilinszky gondolatvilágáról és annak XXI. századra értelmezett üzenetéről.

    "Pilinszky verseit olvasva a legmélyebb érzéseim erősödnek fel." – idézi fel Nágel Kornél, miként született meg a kiállítás ötlete. "Ilyenkor egyszerre fel sem fogható, de kikerülhetetlen érzések szabadulnak fel, és formálódnak bennem képekké. A mostani grafikai sorozat ezeknek a képeknek egy nagyobb válogatása."

    A Pilinszky halálának évében született művész első kiállítását 2000-ben tartotta, melyet azóta több mint 50 egyéni és számos kollektív kiállítás követett. Nágel Kornél sokszorosító, valamint egyedi grafikákat készít, és 2005 óta magyar költők alkotásainak képi megfogalmazásán dolgozik. Művei megtalálhatók magán és közgyűjteményekben, valamint könyvekben, folyóiratokban és a nagy sikerű Hangzó Helikon sorozat Faludy és Radnóti albumában is.

    "A kiállításon azt az "angyali hangot" hallhatjuk és láthatjuk, amely a magyar irodalomban csak egyszer szólalt meg, és a sebészi pontosságú sorok, melyeket ránk hagyott, sokunk szívébe és tudatába fészkelték bele magukat." – így jelöli ki Pilinszky költészetének és Nágel Kornél kiállításának értékét Gádor Bertalan művészettörténész. "A képek is a Pilinszky-féle letisztult és mélyen átélt hangulatokat tárják elénk, és teszik még befogadhatóbbá a válogatott verseket. A most 30 éves alkotó munkájaként még izgalmasabb a sorozat, ugyanis az illusztráció a tökéletes átlényegülést igényli, amely itt hiánytalanul megvalósult."

    A megnyitón Turek Miklós, az ország legegyedibb hangú versmondója mutatja be Pilinszky-összeállítását, és fellép a tatai Égi kávéház együttes is. Nágel Kornél kiállítása május 1-ig tekinthető meg a Budai Vár szívében, a Mátyás templom és a Halászbástya szomszédságában. A Magyar Kultúra Alapítvány Széchenyi Auláját, Magyarország egyik legimpozánsabb kiállítási terét 2010-ben teljes körűen felújították és Zsolnay kerámiákkal díszítették. A századelőn épült székház (Szentháromság tér 6.) jelentős tudományos és kulturális események emlékét őrzi. A hagyományok örököseként az Alapítvány jelenlegi tevékenységének középpontjában a határon túli magyar és a hazai szellemi élet képviselői közötti kapcsolatok szervezése, a kulturális örökség átadása, valamint a hagyományok ápolása áll.

    A megnyitón való részvétel és a kiállítás megtekintése egyaránt ingyenes.

    http://www.prae.hu/prae/programs.php?pid=5193&naptar_year=2011&naptar_month=4&naptar_day=5
     

  • (Hommage a Pilinszky – Nágel Kornél: 30 éve[m], 30 képe[m]- Infovilag.hu) 2011.04.04

    Harminc éve hunyt el a katolikus humanizmus költője, Pilinszky János. Nágel Kornél, a Pilinszky halálának évében
    született grafikusművész, most összművészeti emlékesten nyitja meg a budai várban, a Magyar Kultúra Alapítvány
    Széchenyi-aulájában (I., Szentháromság tér 6.), a Pilinszky-örökséget feketén-fehéren, tusrajzokban bemutató
    kiállítását.

    Pilinszky János, a tiszta hangú költő, aki az idén ünnepelhetné 90. születésnapját, haláláig töretlenül hirdette, hogy legfőképp a lelkekben kell rendet teremteni. Nágel Kornél grafikusművész Pilinszky verseihez alkotott tusrajz-kiállításán (április 7-én, csütörtökön este hattól) a megnyitót és a szubjektív tárlatvezetést Kontra Attila költő, tanár vállalta magára, és Turek Miklós színművész, valamint a tatai Égi kávéház zenekar szólaltatja meg a különleges hangulatú alkotásokat. A részvétel és a kiállítás megtekintése egyaránt ingyenes.

    Pilinszky János életét és költői hangját egyaránt meghatározta, hogy a helyszínen szembesült a világháború és a koncentrációs táborok borzalmaival. A tragikus képek örökké bevésődtek az érzékeny, mélyen katolikus poéta lelkébe, és egész életére kiható, mély felelősségtudatot ébresztettek benne. Ez a felelősségtudat a világtársadalom látens bűnére adott válasz: az áldozatokon kívül mindenkinek osztoznia kell a tragédiák felelősségében, bárhol is történjenek is. Filozofikus szemlélete átível a pártpolitikán, a napi sajtó hírein. Az aktuálpolitikától távolságot tartva, azokra a folyamatokra figyelt, amelyekben egybeolvad az itt és a most, a mi és az ők. Ezzel az öntudatos, humanista szemlélettel ismerkedhetnek meg a látogatók. A kiállító-teremben egyszerre jelennek meg az ihletadó versrészletek és Nágel tusrajzai, így adva teljes képet Pilinszky gondolatvilágáról és annak 21. századra értelmezett üzenetéről.

    „Pilinszky verseit olvasva a legmélyebb érzéseim erősödnek fel – idézi fel Nágel Kornél, miként született meg a kiállítás ötlete. – Ilyenkor egyszerre fel sem fogható, de kikerülhetetlen érzések szabadulnak fel, és formálódnak
    bennem képekké. A mostani grafikai sorozat ezeknek a képeknek egy nagyobb válogatása.”A művész első kiállítását 2000-ben tartotta, amit azóta több mint 50 egyéni és számos kollektív kiállítás követett. Nágel Kornél sokszorosító, valamint egyedi grafikákat készít, és 2005 óta magyar költők alkotásainak képi megfogalmazásán dolgozik. Művei megtalálhatók magán és közgyűjteményekben, valamint könyvekben, folyóiratokban és a nagy sikerű Hangzó Helikon sorozat Faludy- és Radnóti -albumában is.

    „A kiállításon azt az „angyali hangot” hallhatjuk és láthatjuk, amely a magyar irodalomban csak egyszer szólalt meg,
    és a sebészi pontosságú sorok, melyeket ránk hagyott, sokunk szívébe és tudatába fészkelték bele magukat” – így
    jelöli ki Pilinszky költészetének és Nágel Kornél kiállításának értékét Gádor Bertalan művészettörténész. „A képek is a Pilinszky-féle letisztult és mélyen átélt hangulatokat tárják elénk, és teszik még befogadhatóbbá a válogatott
    verseket. A most 30 éves alkotó munkájaként még izgalmasabb a sorozat, ugyanis az illusztráció a tökéletes
    átlényegülést igényli, amely itt hiánytalanul megvalósult.”

    A megnyitón Turek Miklós, az ország legegyedibb hangú versmondója mutatja be Pilinszky-összeállítását, és fellép a
    tatai Égi kávéház együttes is. Nágel Kornél kiállítása május 1-jéig tekinthető meg – az április 14-18. között zárva
    tart), a budai Mátyás templom és a Halászbástya szomszédságában, a Szentháromság tér 6.-ban, a Magyar Kultúra
    Alapítvány székházában.

    http://infovilag.hu/hir-20395-hommage_pilinszky_nagel_kornel_30_eve_m_.html


  • Csanda Mária (Árnyéka vagyunk valamennyien-Irodalmi jelen) 2010.10.10

    Gödör klub, Pilinszky János, Hobo, Turek Miklós, Nágel Kornél Gödör klub, Pilinszky János, Hobo, Turek Miklós, Nágel Kornél A helyszín felé haladva a Deák téren az evangélikus nagytemplom előtt már szólt a zene – rockot játszó fiatalok énekeltek hitükről, Jézusról. Az utcai performance mintha bevezetőként szolgált volna a katolikus költőre emlékező esthez. Az idei vénasszonyok nyarának utolsó kellemes estéje is sokakat csábított ki az utcára, szinte tele volt a város.

    Nem szokta meg az ember, hogy várakozni kell a bejutáshoz egy költői estre, nem sokkal hét óra előtt viszont sorba kellett állni jegyért, majd az előadás kezdete is elhúzódott, a várakozáson felül érkezőknek új széksorokkal kellett kibővíteni a nézőteret. Eközben végignézhettük Nágel Kornél kiállítását. A képzőművész egyedi grafikákat és illusztrációkat rendelt egy-egy Pilinszky-vers mellé, s ezek révén képi fantáziával tágítottuk egy-egy vers bennünk élő emlékezetét az Apokriftől a Trapéz és korláton át a Harmadnaponig.

    Végül nagyjából mindenkinek jutott hely, s elkezdődött az első rész. Földes László Hobo szuggesztív előadásában közel egy órán át  fűszerezte a versmondást sanzonszerű énekléssel. A Pilinszky versek lecsupaszítottságához remekül illett a zenei aláfestés, a személyes hangú énekbeszéd. Hobo elmondása szerint Pilinszkyre nem emlékezik, mert mindig vele volt. Ez a vallomás akár mottója lehet az előadásnak, Földes László művészetén keresztül a közönség is megélhette, hogy Pilinszky velünk volt és van. Bár a művész elnézést kért a nem ideális körülményekért – a kintről beszűrődő társalgási zaj és a büfégép háttérbúgása nem zavarta az átélést. Ugyanez az előadás a Budapesti Kamaraszínház Ericsson stúdiójában díszletekkel, színházi körülmények között is megtekinthető.

    Kis szünet után a Kosbor trió lépett fel a maga megzenésített verseivel, amelyeket Turek Miklós színművész szavalatai tagoltak. Az olykor ősien keleties és népi hangzású zene a Pilinszky-költészet filozofikus, illetve szerelmi vonulatát erősítette. Míg Hobo műsorának egyik drámai csúcspontja a Téli ég alatt  egy részlete volt („Tovább nem ámítom magam/ nincsen ki megsegítsen/ nem vált meg semmi szenvedés/ nem véd meg semmi isten.”), Turek Miklós előadása során a Fabula, az angyaloknál is magányosabb farkas története után éreztük úgy, hogy jobbak és tisztábbak lettünk.

    „Tisztaszívűbb lettem” fogalmazta meg Nágel Kornél ugyanezt a gondolatot egy fiktív levélben, melyet Pilinszkyhez intézett, s amellyel hivatalosan is megnyitotta a már beérkezéskor látható kiállítását. Személyes hangú vallomása szerint a korábban általa illusztrált József Attila-, Faludy-, Márai-szövegekkel ellentétben sokáig nem mert, és úgy érezte, nem is lehet hozzátenni ezekhez a versekhez. Végül egy ihletett pillanatban, mintha motorral száguldott volna, úgy sorjáztak a képek, „csak” le kellett rajzolnia őket.

    Az egészen fiatal nemzedékhez tartozó Szabó Balázst is megszólították Pilinszky költeményei. Készülő albumából adott elő hattagú, gitárt, dobot, hegedűt és csellót felvonultató zenekarával olyan dalokat, amelyeknek szövegeit a költő ihlette. Így az Anyám című, akusztikus gitárral kísért Pilinszky-versre áthallásként következett saját szerzeménye, az „Anyák szállnak az égben”.
    A langyos őszi éjszakában Bódy Gábor Psyché című filmjének azt a jelenetét felidézve lépegettem, amelyben Pilinszky saját valójában egy fűpadlójú szobában sétálgat, elmélkedőn.

     http://www.irodalmijelen.hu/node/11425


  • (Pilinszky fesztivál-Mandiner) 2010.04.07

    Pilinszky János költő halálának 30. évfordulója alkalmából Nágel Kornél grafikusművész 30 éve(m), 30 képe(m) - Hommage á Pilinszky címmel mutatja be tusrajzait csütörtöktől május 1-ig a Magyar Kultúra Alapítvány székházában.

    Pilinszky János halálának 30. évfordulója alkalmából Nágel Kornél grafikusművész 30 éve(m), 30 képe(m) - Hommage á Pilinszky címmel mutatja be tusrajzait.
    Nágel a tárlatra készülve újraolvasta Pilinszky összes versét, az Apokrif című tette rá a legnagyobb hatást és a kiállítás gerincét ezzel a verssel összefüggő képek adják. Az Apokrif Pilinszky világképének összefoglalója, költészete katolikus, mert a 20. század egyetemes kérdéseire egyetemes érvénnyel kíván válaszolni - emelte ki a művész.
    Ezek mellett a költő rövid, egy-két soros verseit vette rajzainak alapjául, például az Egy sírkőre című vers mindössze egy jelzős főnév: Túlhevített virágcsokor, vagy az Önarckép 1944-ből című: Sírása hideg tengelyében/ áll a fiú.

    A 30 kiállított kép mindegyike mellett olvashatók a versek vagy versrészletek. A megnyitón Turek Miklós színművész Pilinszky-verseket mond, és az Égi kávéház nevű tatai zenekar muzsikája szól felvételről. A kiállítás csütörtöktől május 1-ig látható a Magyar Kultúra Alapítvány székházában.

    mandiner.hu/cikk/20110407_hommage_a_pilinszkymandiner.hu/cikk/20110407_hommage_a_pilinszky

  • Pilinszky János vendégkönyv bejegyzések

  • Látogatói vélemények, bejegyzésekGödör Klub - 2011.08.10

    „A Mire megjössz- illusztrációja tetszett leginkább, csodaszép!”

    „Az anyagodtól megismertelek, és örülök, hogy Kántor János és Szentessy Laci tanítványa beváltotta a reményt, jó művész lett, kitűnő rajzoló és linómetsző. Abban, hogy a verseket nem csak szereted, de a te eszközeiddel még inkább közel viszed az emberekhez, külön örülök.”

    „Nagyon szépek a grafikák, éreztem bennük a verseket.”

    „Egymást túlkiáltó szókra, visszhang sem felel! De!!!!! A közönség elismerése: nagyszerű élmény volt!”

    „Többször is megnéztem el-elelmélkedve. Nagyon tetszett!”

    „Látni valamiben azt, amit más nem. Művészet ezt megmutatni nekik.”

    „Örülök, hogy megnéztem! Egy Devecseri Gábor vers sorai jutnak eszembe: vagy ha a szépre nézve, hozzátenni semmit sem áhítsz, csak belémerülni, mint lelked otthonába: már nem éltél hiába."



/ Gyors belépés ide kattintva >>>