Michelangelo utolsó imája

Üllőd a föld s az égi boltra állván 
oly ívet írsz karoddal, mint a nap. 
Hetvenhat éve állok fenn az állvány 
deszkázatán, de nem találtalak. 

Vésőm alatt porladva hullt a márvány 
s öklömben torzó, vagy bálvány maradt. 
Nem leltelek meg, illanó szivárvány, 
ki ott ragyogtál minden kő alatt. 

Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban 
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan, 
de lelkemben még égi fény ragyog. 

Hogy tudnám testem börtönét levetni? 
Üss rám, ha tudsz még vén bűnöst szeretni, 
Istenszobrász! A márvány én vagyok. 

Faludy György, 
Firenze, 1935 

Technika: linómetszet 
Méret: 50 x 70 cm 
Év: 2005.