Monológ életre halálra

Úgy mint az őrült szerető szeret 
vizes fejjel, beomló ég alatt 
taposni őszi fasor avarán: 
e földön úgy szerettem járni én. 
Vagy mint utas idegen városokban, 
ki első este sétaútra megy, 
ide-oda fut, néz, nem tud betelni, 
megizzad s boldog révületben érzi, 
hogy álmainak városába ért, 
hol minden új: a kirakatok fénye, 
a kávéházi italok színe, 
a sok sétáló – mintha ünnep volna – 
s a szabadság vad kakukkfű-szaga 
s vágyik maradni már itt mindörökre – 
mint ő, úgy voltam e világgal én. 

Én tudtam: itt minden új, meg nem térő, 
páratlan, ritka s múló fenomén. 
Ha lepke szállt, azt mondtam: „Jól megnézzed, 
először és utólszor látod ezt.” 
Ha jó baráttal boroztam, oly szívvel 
és szóval láttam, mintha reggelig 
meg kéne halnom – és mindezt azért, 
mert folyton féltem a hajnaltól, melyen 
nem lesz barát, se bor, se ébredés. 
Érez így más is, de agyába gyűri. 
Ám én a homlokomban hordtam ezt. 
Súgólyukából tudatom csak egyre 
fenyegetődzött: „Minden elmúlik.” 
S e szikra itt a nemlét vasfogói 
között, a lét csodája, hogy vagyok, 
a pusztulás fogatlan állat-ínyén 
még felvillanó szentjánosbogár, 
az ellentétek izzó sistergése 
s az elmúlás örökös, csontig vájó 
tudata: ezek adtak életemnek 
ízt, színt, gyönyört, varázst és glóriát, 
ezek tettek bolonddá, mámorossá, 
s ezek bűvöltek kacsalábon forgó 
kastélyt a puszta létből énelém. 

Ittasan a föld egyszeri borától, 
reáfonódva, úgy öleltem át 
minden fogalmat, tárgyat és személyt, 
mint részegek a lámpaoszlopot. 
Így lett világom szép. A csillagég 
gobelinekkel tapétás múzeum, 
a tér három dimenziója körben 
élmény-bálákkal telt raktár, ahol 
órám számlapja tizenkét személyes 
terített asztal s másodperceim 
nehéz mézcseppek csöppenései. 
Így lettem én a föld szerelmese, 
a nagy rajongó, felhők Rómeója, 
holt városok alatt a trubadúr, 
gót csipkedíszek faragója rímben 
s éjféli fürdés pogány ünnepének 
mezítlen papja, míg időm lejárt 
s eltűntem én, a múló fenomén 
a fenomének örök tengerén. 

Faludy György, 
Recsk, 1952 

Technika: linómetszet 
Méret: 50 x 70 cm 
Év: 2005.