Negyedik ecloga

/részlet/ 

„KÖLTŐ 
Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok. 
Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom. 
Szabad szerettem volna lenni mindig 
s őrök kisértek végig az uton. 

A HANG 
Jártál szellőtől fényes csúcsokon, 
s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt 
bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát; 
láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet, 
s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni 
s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár... 

KÖLTŐ 
Rabságból ezt se látni már. 
Hegy lettem volna, vagy növény, madár... 
vigasztaló, pillangó gondolat, 
tünő istenkedés. Segíts szabadság, 
ó hadd leljem meg végre honnomat! 
A csúcsot ujra, erdőt, asszonyt és bokrokat, 
a lélek szélben égő szárnyait! 
És megszületni ujra új világra, 
mikor arany gőzök közül vakít 
s új hajnalokra kél a nap világa. 
Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell, 
érett gyümölcsök ingnak az ágakon. 
A lepkét könnyü szél sodorja, száll. 
A fák között már fuvall a halál. 
És már tudom, halálra érek én is, 
emelt s leejt a hullámzó idő; 
rab voltam és magányom lassan 
növekszik, mint a hold karéja nő. 
Szabad leszek, a föld feloldoz, 
s az összetört világ a föld felett 
lassan lobog. Az írótáblák elrepedtek. 
Szállj fel, te súlyos szárnyu képzelet! 

A HANG 
Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; 
elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld. 
De haragod füstje még szálljon az égig, 
s az égre írj, ha minden összetört!” 

1943. március 15 

Technika: fametszet 
Méret: 35 x 59 cm 
Év: 2008.